Ezt a filmet a snitten találtam, és még milyen jó, hogy megtaláltam! :) Most már úgy kb. harmadjára néztem meg, mert nálunk egy filmnek különbőző turné idejei vannak. Először mindig megnézzük az öcsémmel őket, aztán, ha jó volt megnézzük Apával is, aztán ha nagyon jó volt megnézzük Anyával is....na mindegy, végül is, ha jó egy film bőven meg lehet nézni háromszor is.
A filmet Tom Hanks rendezte és írta, sőt még játszik is benne. Ezért már mindenképpen megnéztem volna, de ráadásul a történet még a hatvanas években is játszódik, és egy feltörekvő zenekarról szól, tehát pont nekünk való. Azt is megállapíthatjuk, hogy Tom Hanks szereti a Beatlest, és még a többi hatvanas évekbeli zenekart is. Jó kis zenés film volt ez, tök jó számokkal, jó munkát végzett a zeneszerző, a számokkal nagyon sikerült elkapnia a hatvanas évek első felének hangulatát. A filmben két szereplő volt, aki számomra is ismert volt már korábbról is az egyik Steve Zahn, akit először az Oviapuban, majd az Ropi naplójában láttam, és mindegyikben nagyon szerettem. Na, most láthattam ifjú beat zenészként is (sőt még énekelt is!). A másik Liv Tyler volt, akit eddig még csak a Gyűrük Urában láttam, és hát nem hagyott bennem mély nyomot. Ebben a filmben viszont nagyon csinos volt, és illett is rá az általa játszott szerep. :)
Ez a film már sokszor a látókörünkbe került, amikor esti néznivaló után kutakodtunk. Mindig felsejlett előttünk Atlantisz víz alatti világa, különböző történeteket gondoltunk ki magunkban, arról, hogy miről is szólhat a könyv. :) Aztán amikor már századjára tettük félre, hogy ma mégsem ezt nézzük utánanéztem és kiderült, hogy ez egy Stephen King filmadaptáció, és én még olvastam is ezt a könyvet, vagyis novellagyűjteményt. A film címében azért van egy kis kavar, mert annak a novellának, ami a film alapjául szolgált nem ez volt a címe, hanem az egész könyvnek volt az a címe, hogy Atlantisz gyermekei (és volt egy ilyen című novella is a könyvben).
Így hát letettünk Atlantisz víz alatti világáról, de azért örültünk is, mert szeretjük a King adaptációkat.
A film hű volt az eredeti novellához, csak a vége volt egy kicsit más. A főszerepet Anthony Perkins játszotta, de feltűnt a filmben még Hope Davis, aki most is egy undok perszónát alakított. Meg is jegyeztük, hogy ezt a nőt még nem is láttuk "kedves" szerepben.
A filmzene is nagyon tetszetős volt számunkra, a sok ötvenes évekbeli dallal. A kedvenc jelenetem az volt, mikor a főszereplő kisfiú a hőn áhított biciklije után sóvárog a kirakatban, miközben az Only you című szám szólt.
Chaplint bármikor tudunk nézni, ő a mi közös három testvér kedvencünk. A tíz éves Titi is imádja, az Aranyláz a kedvence, simán berakja magának, akár csak úgy játék aláfestésnek is. Jó ízlése van. :) A diktátort szeretjük mi is, akiknek van egy kis történelmi előismerete is és tudjuk, hogy kit jelképez Adenoid Hynkel, vagy Napolini szerepe. De szereti Titusz is, akinek fogalma sincs erről. :)
Egyébként annak idején azért kezdtük el újra nézni a Chaplin filmeket, mert emlékeztünk, hogy nekünk nagyon tetszett, amikor kicsik voltunk, és így Titinek is biztos tetszeni fog. Így is lett, nagyon szereti őket, de nekünk is ugyanolyan élmény volt, mint régen.
Az imdb-n találtam egy tök jó listát, ami tele volt olyan filmekkel, amiben a zenéé a főszerep.
Ez a film már az előzetese alapján nagyon megtetszett nekünk, ebben valószínűleg szerepe volt annak is, hogy egy csomó hatvanas évek-beli számot hallottunk benne.
Nem is csalódtunk, sőt fantasztikus egy film volt! Egy fiú és apa kapcsolata állt a középpontjában akik a zenék által újra egymásra találnak. Jó, azért a történet egy kicsit összetettebb volt, mert a fiú egy agytumor általi amnéziában szenvedett, az apa pedig már húsz éve nem látta őt, amikor is újra egymásra találtak, és együtt szálltak szembe a fiú betegségével. Az apa szerepében a Whiplash-es J. K. Simmonst láthattuk, egy sokkal szimpatikusabb karakterként.
Ennek a filmnek is szintén három turnéja volt itthon, de úgy érzem lesz még sokkal több is. A film végén pedig kiderült, a történet alapjául szolgáló novellát Oliver Sacks írta, az ő neve fűződik egy másik kedvenc filmünkhöz, az Ébredésekhez is. Így ki is hoztuk gyorsan pár könyvét a könyvtárból.
Na végre ezt is megnéztük. Mondjuk az nem értem, hogy magyarul miért lett ez a címe.....gondolom a jó öreg magyar címmegváltoztató kreativitás lehetett az oka. :) A filmben sokkal kevesebb volt a könyvben számomra eléggé unalmas, tudományos értekezés, ami mindenképpen pozitívum volt. Több szerepet kaptak benne az emberi érzések is, ami szintén jót tett a történetnek, kedvenc részem az volt, amikor Vogel tartott űrbéli mutatványozást a családjának.
Persze egy jó párszor azért megállítottuk a filmet, amikor is Anya meg Bence kiegészítő, "a könyvben ez egy kicsit másképp volt" előadásokat tartottak. :)
A vége viszont egy kis fejtörést azért okozott nekem. A könyv lezárása számomra túl gyors volt, egy kicsit olvastam volna még, hogy hogy élt a Marsbéli kaland után tovább Mark Watney. A filmben ezt a szálat tovább is vitték, nekem viszont így egy kicsit fura volt (pedig a könyvtől is valami ilyesmit vártam, de most úgy vagyok vele, hogy jó volt, úgy, ahogy a könyvnek vége lett).
Bea véleménye: Nekem nem tetszett jobban a film, mint a könyv. Ha nem olvastam volna előtte a könyvet, és nem lett volna nagy kedvencem, akkor lehet, hogy semmi bajom nem lett volna a filmmel, de így nekem mindenféle téren egy kicsit kevés volt. A könyv sokkal jobban lekötött, sokkal több érzelmet mozgatott meg bennem, nagyobb "hűha"-érzés volt.:)
Ezt a filmet szintén az imdb zenés listán találtam. Az előzetes alapján nagyon ígéretesnek tűnt ez is, de sajnos a megnézése után már nem ez volt a véleményünk. Olyan furcsa, művészfilm féleség volt, vagyis ez nem teljesen igaz, mert csak a vége felé kezdett annak kinézni.
Ez is egy hatvanas évekbeli, még csak garázs státuszban lévő zenekarról szólt, mondjuk ehhez képest lehetett volna benne egy kicsit több zenélés.... elég fura film volt az a lényeg, pedig a történetet egy kicsit felturbózva, lehetett volna sokkal jobb is.
A főszereplő egyébként tök úgy nézett ki mint, Bob Dylan, szóval, ha valakinek egy jó Dylan életrajzi filmet támadna kedve készíteni, mi már meg is találtuk a főszereplőt. :)
Zsófi
Nagyon jó olvasni a filmes beszámolóitokat! :)
VálaszTörlésKöszi! :) :) Örülünk, hogy tetszenek, szívesen és örömmel ajánlok filmeket. :) :)
Törlészsófi