Elizabeth Little: Amíg a lányod voltam

Janie Jenkins szexi, okos, és nemrég szabadult a sittről. Évekkel ezelőtt a lányt az évtized perében elítélték anyja meggyilkolásáért. Ártatlanul ült, vagy mégsem? Az anyja gyönyörű volt, gazdag és elviselhetetlen. Valaki brutálisan végzett vele, és Janie nevét írta fel vérrel a holttest mellé. Szabadulása után a lány megfogadja, megtalálja anyja valódi gyilkosát...

A nyomok egy Dakota állambeli porfészekbe vezetnek, ahol mindennek és mindenkinek története van. Egy kifakult fotó, egy elhagyott ház, egy gyűrött napló - mindösszesen ennyi maradt a lányra az anyai örökségből, de éppen elég ahhoz, hogy mindent összezavarjon.

Janie egy dologban biztos; gyűlölte az anyját, de hogy megölte volna?

Az álmos kisváros sötét titkokat őriz, és a médiával, a rendőrséggel és egy nem akármilyen rosszakaróval a nyomában Janie kénytelen időben leleplezni magát, ha nem akarja újra elvinni a balhét...

Először is leszögezem, hogy a fülszöveg nem tudta leírni igazán, amiről a történet szólt.  Mert tényleg adott Janie Jenkins, aki most szabadult a sittről, de fontosabb információ az, hogy 17 évesen ítélték el az anyja meggyilkolásáért, és 10 év múltán azért szabadult, mert a DNS labor, ami a bizonyítékokat vizsgálta annak idején, adathamisítási botrányba keveredett. Így Janie is kiszabadult, a szexi, okos jelző lehet, hogy megállná a helyét, ha Janie-ként viselkedne a történetben, de álruhát, álkinézetet vesz fel, és Rebecca-ként keresi az igazát szinte végig a könyvben. Ezekkel még azt hiszem nem árultam el semmi nagy dolgot, mert az első oldalon mindez ki is derül. Tényleg volt kifakult fotó, elhagyott ház és gyűrött napló, de ekkora jelentőséget egyáltalán nem kapott, mint a fülszövegből gondolnánk. 

Sőt, igazából ebben a könyvben semmi nem kapott nagy jelentőséget. Az eleje még teljesen rendben volt, csodálkoztam is, hogy miért kapott a molyon csak 68 %-ot, de ahogy haladtunk előre a történetben, megértettem. Az, hogy nem nagyon voltak benne érzelmek még talán szintén érthető is volt, Janie a börtönben kikészült, szeretet nélkül nőtt fel, aztán még börtönbe is került az anyja meggyilkolásáért, ezért a könyv is úgy volt hiteles, hogy Janie/Rebecca is érzelemnélkülivé váljon. De valahogy tűz sem volt az egészben. 

Ha a könyv thriller, akkor legalább feszültnek kellett volna lennem, izgulnom kellett volna, utálnom kellett volna valakit, de senkit nem tudtam sem szeretni, sem utálni, sőt volt egy rész, ahol annyira unalmas volt, felesleges dolgok oldalakon át, hogy majdnem letettem.

Ha krimi, akkor a nyomozásnak érdekfeszítőbbnek, világosabbnak, logikusabbnak kellett volna lennie, de nem volt az, sőt többször is előfordult, hogy azt gondoltam, hogy na ez most itt elég hihetetlen. Egy lány, aki eredetileg nem volt bűnöző, most hirtelen mindent tud, mindent megcsinál, teljesen egyedül. 

Ha pedig lélektani irányba akart volna elmenni a könyv, akkor többet kellett volna megtudnom a főbb szereplőkről, legfőképpen Janieről és az anyjáról. Kaptam persze információkat róluk, a kapcsolatukról, de valahogy mégis olyan üresen kongott minden.

Véleményem szerint ez egy nagyon jó könyv is lehetett volna, bár valószínűleg sokaknak tetszett is, mert a fülszöveg szerint 24 országban megjelenő sikerkönyv, de én olyan kidolgozatlannak, olyan lelketlennek, üresnek találtam. Mintha csak úgy összehajigálták volna. Pedig egy-két csavarféle is volt benne, de nem tudott meggyőzni Elizabeth Little. Hiányzott belőle a tűz, az energia, a szenvedés, az izgalom, az érzelmeim és gondolataim teljesen a nullán maradtak.

7/10

Bea