Angela Marsons: Elfojtott sikoly

Öt alak áll körbe egy sekély sírhantot. Mindannyian kivették részüket az ásásból. És egy életre némaságot fogadtak... Csakhogy a végzet és Kim Stone felügyelőnő elől nem lehet elbújni.

Egy letehetetlenül izgalmas krimi, sokrétű figurákkal.

Nem olvastam nagyon sok krimit mostanában, pedig régen nagy krimirajongó voltam. Persze azért előfordul most is az olvasmányaim között, de nem jellemzően sok. Pedig ha ilyenek lennének, mint az Elfojtott sikoly, akkor valószínűleg sokkal hamarabb a kezembe vennék egy-egy nyomozós sztorit. Na nem az elborzasztó, szörnyű bűnesetek fogtak meg annyira, hanem a szereplők nagyszerűsége. 

Először is Kim Stone, a magát keménynek láttató, motorokért rajongó nyomozónő. Kívülről egy hideg, érzéketlen, kemény főnöknek tűnik, közben lassan kiderül róla, hogy a saját életének szörnyű emlékei és tragédiája miatt teszi el dobozokba a rossz, elviselhetetlen emlékeit, és megpróbálja soha nem elővenni őket.  A munkájában piszkosul jó, nem kifejezetten tartja be a szabályokat, a főnöki utasításokat és iszonyatosan jó,  szarkasztikus humora van. 

Egy másik nagyszerű szereplő Bryant, a kijelölt társa a nyomozásban és a csapatának egyik tagja. Ők ketten nagyon jó párost alkottak, pedig gyanítom azért még a következő részekben lesz mit megismernünk az életükből, imádtam a humorizálásukat, a párbeszédeiket. Kérdezhetnénk, hogy egy szörnyű gyilkosságokkal teli krimiben mit kereshet a humor, de igenis van helye a történetben. Szükségük van rá a szereplőknek, hogy el tudják viselni az újabb és újabb napvilágra került gyilkosságokat, a kézzel fogható bizonyítékok látványát, és szükségünk van rá nekünk, olvasóknak is, hogy enyhítse az olvasott borzalmakat. 

Kim csapatának többi tagja is szimpatikus figurának tűnt, de róluk még nem tudtunk meg túl sokat, gondolom majd a következő részekben ők is közelebb kerülhetnek hozzánk. 

Tetszett, hogy emberközeliek voltak a nyomozók, az életükről is megtudhattunk részleteket. 

Ahogy az első gyilkosságra fény derült, beindult a nyomozás, majd kiderült, hogy nemcsak egy jelenkori gyilkost kell keresniük, hanem múltbeli borzalmak elkövetőjét is. Emiatt különösen izgalmas volt, ahogyan folyt a nyomozás, összekapcsolódtak a szálak. 

A történet közepén azt hittem, hogy tudom ki a gyilkos, aztán kétségek támadtak bennem és kettőre bővült a gyanúsítottaim köre. Amiből egyikőjük be is jött a végén, de azért közben időnként meginogtam meggyőződésemben.

Angela Marsons annyira jól keverte a szálakat, hogy a másik, jelenkori gyilkos személye fel sem merült bennem, vagy arra már nem is koncentráltam, így szinte letaglózott a befejezés. Amire azt kell mondanom, hogy remek volt. 

Voltak még egyéb szörnyű dolgok a könyvben, mint  nevelőotthonokba adott gyerekek, gyermekbántalmazás, Kim lelkének szörnyű, sötét titkai, de ugyanakkor egy kerek egész történetet kaptunk, emberi együttérzéssel, gondoskodó szeretettel, és megható befejezéssel. Türelmetlenül várom Kim Stone újabb kalandjait!

A könyvet köszönöm a General Press Kiadónak! 

10/10

Bea