Berci nem akar nyáron sem karatetáborba, sem nyelvtanfolyamra menni. Igazából nincs semmi máshoz kedve, mint számítógépezni. A szülői ítélet: egy szünidő a nagyinál, vidéken, jó levegőn. De mi történik, ha kiderül, hogy nagyinak egy egészen szuper tabletje van, és egyáltalán nem is haragszik a számítógépezésért?
Különösen aktuális témával foglalkozik ez az igazán szerethető kisregény. Csak kapkodom a fejem, hogy a legkisebb gyermekem sokkal többet tud a számítógépek világáról, kezeléséről, mint én, amit pedig még nem tud, szivacsként szívja magába, egyáltalán nem okoz neki problémát, hogy felfogja. Nem kell ezen azonban csodálkoznom, hiszen ő már ebben nőtt fel. Így lehet ezzel a könyv főhőse, Berci is, aki nagyon szeret az apukája tabletjén játszani, ám a szülei úgy gondolják, hogy már túlzásba is viszi.
Ezért azt találják ki, hogy a táborok helyett a nagyinál nagyon jó helyen lesz Berci, ahol teljesen más élmények érik majd és talán a számítógépes játékok sem fogják annyira lenyűgözni. Igen ám, de a nagyi ösztönösen - vagy szándékosan - nagyon jó áll a dolgokhoz, sőt még egy vandonatúj tabletja is van, amelynek jobb megismeréséhez Berci segítségét kéri. És nem csak ő, hanem a szomszéd Erzsi néni is, aki az Angliában élő lányával szeretne skype-olni.
Berci kezdi egyre jobban érezni magát a nagyinál, a nagyi pedig nagyon okosan közelíti meg Berci világát, nem szakadékot mélyít kettőjük közé, hanem hidat épített, és igazán jó kapcsolatot alakított ki Bercivel, miközben ő is hatással volt az unokájára, aki a nyaralás végére barátokat is szerzett, és bebizonyította, hogy okosan is lehet használni a számítástechnika világát, ha a szüleivel is megtalálja a megfelelő hangot, és kölcsönösen megértik egymást.
Aranyos könyv volt nagyon, tetszett, hogy okosan segít, tanácsokat ad, de ezt észre sem lehet venni, mégis jó érzés fog el bennünket, szülőket, hogy ne essünk kétségbe, hanem inkább jól közelítsük meg a dolgot. Persze ez nem azt jelenti, hogy engedjük ész nélkül, azaz korlátozások és szabályok nélkül számítógépes játékokat játszani gyermekeinket, hanem akarjuk megismerni, megérteni a gyerek mozgatórugóit, gondolatait és óvatosan terelgessük a jó irányba.
10/10
Véletlenül találtam a könyvtárban ezt a Kertész Erzsi könyvet. Mivel az írónő a könyveivel nálam már bizonyított, nem volt kérdés, hogy ezt is azonnal magammal viszem.
Nem csalódtam, bár egy teljesen más témájú, más stílusú történetet tarthattam a kezemben, de ki merem jelenteni, hogy hamisítatlan Kertész Erzsi, mert a szerzőre jellemző fantasztikus humor ott van minden oldalon.
Roppant mód mulatságos történet Dáliáról, az egyedül éldegélő várúrnőről, aki magányosan tengetve napjait a toronyszobája ablakában várja a álmai szőke hercegét, nagy sóvárgások közepette. Valahol olvasta is, hogy az ilyen toronyszobai várúrnők már úgy születnek, hogy rendelkeznek a sóvárgás képességével. Hogy miért éldegélt egyedül az nem derült ki, viszont annál érdekesebb dolgok igen.
Egyik nap érkezett egy lovag, Daliának hívták és megmászta mind a 698 lépcsőfokot, hogy véghezvigye küldetését. Közben Dáliának bőven volt ideje azt a 48 selyemvirágot belefonni fekete hajába, sőt még egy kis hétköznapi rendet is tudott rakni.
A lovag megérkezett, hamarosan végre is hajtotta feladatát, majd Dália nélkül távozott. Hamarosan azonban ismét találkoznak Talpig Tivadar főherceg estélyén, aki feleséget keres.
Hogyan zajlott az estély, mit vett fel végül Dália, miután átnézte mind a 40 darab ruhásszekrényét, 20 darab cipős fiókját és 80 ékszeres ládikáját, az majd az estélyen kiderült. Mint ahogyan az is, hogy kit választott Tivadar főherceg, aki mellesleg fél a pókoktól és a jegesmedvétől, és ki rabolta el Dalia lovagot.
Igazán eredeti történet, nagyszerűen szórakoztató szöveggel, végig nevetgéltem az egészet, aki szereti Kertész Erzsit, ne hagyja ki, aki nem ismeri még az írónőt, ezen feltétlenül változtasson. :)
10/10
A Csillagfényből megismert Szentesi Szandra még mindig a 3. b. osztályba jár és éli a 9 évesek cseppet sem unalmas hétköznapjait, családi kirándulással, húsvéti készülődéssel és locsolkodással, játszóterezéssel, szóval semmi extrával.
Hacsak nem nevezhetjük annak a bébiszitterkedést, amit a barátnőjével Lujzival közösen vállaltak el, és meglehetősen fárasztó feladat volt, vagy a kínai selyemlampion kiállítást és a Hozz +1 szendvicset akciót.
De a legkülönösebb történés egy kiskutyával való barátkozás volt, ami segített Szandrának egy gyerekkori rossz emlék feldolgozásában is.
Kedves, aranyos, nyugis könyv volt. Leginkább lányoknak ajánlanám.
8/10
