„- Ne játszd meg magad! - csóválta a fejét intőn a lány. - Természetesen Charlotte-ról és rólad beszélek. Amióta találkoztunk, csak rá gondolsz. Lopva rápillantasz, kiszárad a szád. Izzad a tenyered. A szíved kalapál. Csak kapkodod a levegőt.
- A leírásod alapján inkább egy komoly betegségre hasonlít.
- Ne aggódj! - nevetett fel Océanne. - Ez a betegség gyógyítható.”
Egy görög tengerhajó halad a háborgó tengeren. Egyszer csak fények villannak, olyanok, mint a tengeri szörny, Szkülla tüzes szemei. Hatalmas, vaskarmokban végződő csápok emelkednek ki a vízből, átkarolják a hajót, s az alámerül a habokban.
Humboldt újabb megbízást kap: kámforrá vált hajókat kell felkutatnia. Kibérli a Calypsót, a XIX. század egyik csodáját, a világ első batiszféráját, és társaival 300 méter mélyen hihetetlen felfedezést tervez.
Ez a könyv a Felfedezők krónikája sorozat második része, de mint ezt én is megtapasztaltam, az első rész eseményeinek ismerete nélkül is teljesen érthető és élvezhető a történet.
Az első fejezetben az író már egyből a mélyvízbe dob minket, hisz kint találjuk magunkat a háborgó tengeren, és rettegve várjuk, hogy lesújtson ránk a vég.
A történet izgalmas indítása után még több kalandban lehet részünk, engem teljesen magukkal ragadtak az események.
Együtt menekültem kalandorainkkal a mérgezett nyílhegyek elől, velük együtt próbáltam megfejteni a gőzhajók rejtélyes eltűnésének ügyét, és bizony az óceán sötét mélyére is alámerültünk, egy új és eddig még ki nem próbált masinával, a batiszférával.
A könyv szereplőgárdája is rendkívűl sokszínű volt: a történet főhőseként megismerhettük a kalandregények nagy rajongóját, Oskart, aki Humboldtnak a kellőképpen őrült, de éppen ezért zseniális (és nem mellesleg jóképű) tudós - kalandornak volt a segédje, Charlotte-t, a talpraesett fiatal lányt, és Elizát, Humboldt "kísérőjét" , a Haitiről számazó varázslónőt. Azt hiszem, nekem ő lett a kedvenc szereplőm. És ne feledkezzünk meg Vilmáról, az aranyos kis kiviről sem, ő pedig természetesen kiérdemelte a könyv legkülönlegesebb és legaranyosabb szereplője címet.
Az amúgy is izgalmas események, a szereplőink tengerbe való alámerülése után, még elképesztőbb fordulatot vettek, a tudomány és egy rég elfeledett város legendái összefonódtak, a titkokról lehullt a lepel, a rejtélyek megoldódtak, a történet pedig nagyon szép lezárást kapott.
Nagyon tetszett a könyv! Élveztem a kalandokat, amiben olvasás során részem volt, a szereplőket is megkedveltem, és új, tudományos ismeretekkel is gazdagodtam. Bátran ajánlom a kalandregények kedvelőinek! :)
A könyvet köszönöm a Pongrác Kiadónak!
Zsófi
10/10
Karácsonyi ajándékfaktor: itt megemlítem a könyv "külsejének" igényes és tetszetős kidolgozását is, ami miatt egy szép és tartalmas karácsonyi ajándék is lehet egyben. Remek ajándékválasztás ifjú és nem annyira ifjú kalandoroknak, felfedezőknek, kíváncsiskodóknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése