2025, Amerika, Co-Op City.
A város lepusztult szegénynegyedének lakótelepi házai között patkányok turkálnak a szemétben. A levegő elviselhetetlenül szennyezett. Az emberek munka nélkül, reménytelenül tengődnek, vágyakozva bámulnak a belváros jólétet árasztó épületei felé. A bűnözés óriási méreteket öltött, elektromos ösztökével felfegyverzett rendőrök cirkálnak a környéken.
A Hálózat egyvalamiről gondoskodott: minden lakásba képernyőt szereltetett, amely vég nélkül ontja a harsány reklámokkal tűzdelt ostoba és kegyetlen, nagy nyereményekkel kecsegtető vetélkedőket és valóságshow-kat. Jól szervezett, gigantikus agymosás.
Itt él Ben Richards is feleségével és tizennyolc hónapos kislányával, aki influenzában haldoklik. A férfit kirúgták a vegyi üzemből, új állásra reménye sincs. A felesége olykor stricheléssel próbál pár fillért szerezni a kuruzslóra. Az igazi orvos nagyon drága.
Végső elkeserédésében Richards játékosnak jelentkezik a Hálózatnál. Adottságai és teszteredményei alapján beválogatják a legkegyetlenebb vetélkedőbe, A menekülő ember-be. A szabályok roppant egyszerűek: száz dollár minden óráért, amit szabadon tölt, némi menekülési pénz, tizenkét óra előny. Ha harminc napig kibírja, övé a nagydíj - egymilliárd dollár. De ha elkapja a speciálisan képzett embervadász kommandó, megölik. És mindezt élőben közvetíti a tévé. Richards aláírja a szerződést, és kezdetét veszi a játék - életre-halálra....
És végre megvan a decemberi szabadon választott Mini-könyvklubos olvasmányom. Először a Rendcsinálókat akartam olvasni Stephen Kingtől, de a fülszöveget újból elolvasva és a molyos címkéket megkukucskálva, rájöttem, hogy az lehet nem sci-fi, sem disztópia. Így maradt A menekülő ember, de persze a Rendcsinálókat is elolvasom majd.
A könyv világa, még disztópia viszonylatban is nagyon kegyetlen és nyomasztó volt. Nekem bőven elég volt belőle ez a 250 oldal, de ez nem azt jelenti, hogy rossz lett volna a könyv.
Ben Richards történetünk főszereplője jelentkezik játékosnak, és rögtön be is válogatják a legdurvább játékra, aminek tulajdonképpen már a kezdetektől el van döntve a kimenetele.
Míg az Éhezők viadalában csak egy nagy játék van, addig itt kegyetlenebbnél kegyetlenebb játékok sora tárul elénk, mint példaul a Taposs a dohányért! nevezetű vetélkedő, amire kifejezetten szívbeteg, vagy tüdőbajos embereket válogatnak be, és a versenyzők általában mindig kórházban végzik.
Amint elindul a Menekülő ember, a kezdetét veszi az izgalmas hajsza is, az elején Richards magában próbál boldogulni, de aztán segítségére lesz Bradley a színesbőrű fiú is, aki nagyon sokat segít neki.
A könyv végére felpörögnek az események egyik izgalmas jelenet jön a másik után, főszereplőnk elképesztő kitartásról tesz tanúbizonyságot.
A történet nem zárul szerelemmel, vagy reményt sejtetően (vagy de?!), csak úgy vége lesz...vagyis hát azért elég "hűha" vége lesz, szó szerint, mert a nagy hűha után, rögtön vége is lesz, ránk bízva ezzel a könyv világának tovább gondolását.
Zsófi
Jaj, ez a sztori annyira ismerős!! Szerintem láthattam a filmet régen, vagy egy másik feldolgozást hasonló alapelgondolásból. Egyébként nem tudtam, hogy Stephen King disztópiákat is ír.
VálaszTörlésIgen, van belőle film is, én is tervezem majd megnézni azt is.
TörlésMár olvastam tőle egy disztópiát, a Hosszú menetelést, de attól sem voltam úgy odáig. Lehet, hogy a disztópia nem teljesen az én műfajom. Na azért még az Ötödik hullámmal megbírkózom felsőbb utasításra... :) :)
zsófi
Felsőbb utasításra! :D :)
Törlés