M. Kiss Csaba: Czeizel Endre - Két életem, egy halálom

Aki a halállal néz farkasszemet, nem akar sem szépíteni, sem eltitkolni semmit. Így az olvasó, aki meg akarja őrizni magában az egyik legnépszerűbb magyar tudósról, orvosról, tévésztárról - Czeizel Endréről - alkotott idealizált képét, ne kezdjen bele ebbe a könyvbe!

Mert Czeizel Endre nem az,  akinek sokan hiszik. 79 évesen rákbetegsége végső stádiumába jutott, így megkísérelte lezárni ügyeit és elbúcsúzni az őt szeretőktől. M. Kiss Csaba vele volt minden fontos pillanatban.

Könyve, könyvük megrázó, gyakran provokatív, olykor kegyetlen, de végülis felemelő alkotás orvoslásról, genetikáról, a vádakról, melyek annak idején éveket vettek el az életéből, bonyolult magánéletéről, egy hatalmas történelmi korszakról, melynek tanúja volt, sok-sok konfliktusáról, sikereiről, kudarcairól, a túlélt haldoklásról. Két életről és egy halálról.

„Áprilisban leszek 80 éves. Az élet szép!”- így fejezte be a a könyvét Czeizel Endre 2015. februárjában.  Az élet szép? Tényleg szép..., de Czeizel Endre nagyságát mutatja, hogy a halál torkában is kijelenti ezt. Miután átesett több kemoterápián, szervezete legyengült, elfogadta, hogy életének hamarosan vége, egyszercsak jobban lett, mintha kapott volna még egy kis időt ajándékba Istentől, a Sorstól, az Élettől. Megélte a 80. születésnapját, sőt a hosszabítás - ahogyan ő mondta - még tovább tartott pár hónappal. 

Nekem nem volt idealizált képem Czeizel Endréről, és úgy gondolom, hogy pár réges - régi tévéműsorból, egy-két televíziós hírből és a pletykalapok tudósításaiból nem lehet leszűrni komoly véleményt egy emberről. 

A saját elbeszéléseiből, szavaiból, stílusából annál inkább. Elolvasva ezt a könyvet, az a véleményem alakult ki, hogy Czeizel Endre egy fantasztikus ember volt, sokszor egy magyar Don Quijote.  Egy kivételes elme, aki egész életét a kutatásnak szentelte, hatalmas eredményeket ért el, és ezt saját országa nem igazán ismerte el, nagyobb megbecsülés övezte kutatásait külföldön. Élete kalandregénybe illő volt, végigkísérhetjük születésétől fogva a haláláig. Felnőtté válását, sikereit, kudarcait is megosztotta velünk. Őszintén vall családi életéről, szerelmeiről, gyerekeivel való kapcsolatáról, hibáiról és tehetségéről. Arról is, hogyan került a Nobel díj közelébe. Nyugdíjazása után a géniuszok kutatásával foglalkozott, az ezzel kapcsolatos történetek is nagyon érdekesek voltak. Olvashatunk Semmelweis Ignácról, Szentgyörgyi Albertről, József Attiláról, Ady Endréről, Arany Jánosról, és zenei géniuszokról. 

Tabutémákról, fogyatékos gyerekekről, genetikáról, gyógyszeriparról, a magyar politikai helyzetről vállalta és mondta el véleményét Czeizel doktor. Beszélt a 80-as évekbeli tévészerepléseiről és arról, hogy ez milyen helyzetbe hozta őt az akkori orvostársadalomban.  Őszintén mesélt kudarcairól is, és beismerte, ha ő hibázott, nekem minden hibája ellenére a szívembe lopta magát. 

Szívszorító volt ahogyan a rákkal folytatott küzdelméről beszélt, és ahogyan próbálta elfogadni a közelgő véget...., még ha nem is tudott megbékélni vele teljesen, mert annyi dolga lett volna még. 

M. Kiss Csaba érdeme is a könyv elkészülte, tetszett ahogyan felépítette: 

„Normál betűtípussal az élete történetét írtam.

 Dőlt betűvel a betegsége történetét.

 Vastag betűvel gondolatai, kiselőadásai kerültek a könyvbe.

 Vastag, dőlt betűvel pedig néha én is közbeszólok.”

Megindító volt, ahogyan egy külső szemlélő szemével látta a betegséggel harcoló, legyengült Czeizel Endrét, aki mégis erőt merített abból, hogy beszélhet egyszemélyes hallgatósága előtt.

Minden tiszteletem és elismerésem Czeizel Endréé, köszönöm ezt a könyvet,  talán az égiek is osztanak Nobel díjat...

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: Tökéletes ajándékkönyv azoknak akik szeretik az önéletrajzokat, akik meg szeretnék ismerni Czeizel Endrét. Fiatal felnőtteknek és idősebb felnőtteknek. A fiatalok példát vehetnek, az idősebbek elmerenghetnek a múlt történésein.