Stuart Horten meglehetősen alacsony tízéves. A balsorsa az unalmas Beetonba veti, ahol senkit sem ismer, ráadásul a szomszédban az elviselhetetlenül nagyképű Kingsley-lányok laknak. Lehet ennél rosszabb?
Ám egyszercsak megkezdődik élete legnagyobb kalandja... Meg kell találnia nagy-nagybátyja elveszett műhelyét, ami telis-tele van trükkös és varázslatos tárgyakkal. Nyomkövetés és rejtélyek minden sarkon - ám ami elsőre izgalmas és mulatságos feladatnak látszik, hamar veszélyes küldetéssé válik, amit nem képes egyedül megoldani.
El kell mennem, és lehet, hogy nem tudok visszajönni. Ha nem térek vissza, akkor a műhelyem és minden, ami benne van a tiéd, ha megtalálod.
És ha megtalálod, akkor olyan fiú vagy, aki megérdemli, hogy az ővé legyen.
Szeretettel, Tony bácsi
Így kezdődött Stuart Horten életének nagy kalandja...
Stuart Horten fantasztikus kalandjainak olvasása közben rájöttem, hogy miért is szeretek ifjúsági regényeket olvasni. Azért, mert egyszerűen nem lehet bennük csalódni. Nincsenek felesleges, csak a terjedelem bővítésére szolgáló részek, idegesítő szereplők, nyakatekert cselekmények. És mindezeket levonva marad nekünk a száz százalékos szórakozás, meg a móka és kacagás. Egyetlen baj volt csak ezzel a könyvvel, hogy egy nap alatt elolvastam. De ugye ezt semmiképpen sem lehet hibának felróni. Sőt!
Örömmel vettem részt Stuart rejtélyes nyomozásában, nagy izgalommal követtem az elrejtett nyomokat, együtt menekültem vele a Kingsley lányok elől, csörgettem a zsebemben a pennyket, nevettem az édesapja elképesztő szókincsén, és Stuarttal együtt én sem fogtam fel sokszor szavainak jelentését.
Mikor Stuart egyre nehezebb próbatételekkel került szembe, bölcsen belátta, hogy nem fog egyedül boldogulni, így bevette a nyomozásba a Kingsley ikrek egyikét, a rendkívül agyafúrt és talpraesett Aprilt, aki remek társnak bizonyult a rejtélyek megoldásának ügyében. Így már hárman folytattuk kalandjainkat (mert természetesen én is teljesjogú tagnak éreztem magam), betörtünk egy múzeumba, túljártunk a rosszfiúk eszén, kódokat fejtettünk meg, megismerkedtünk a bűvész Tony bácsi mágikus masináival. Csak úgy peregtek az események és a könyv lapjai a kezemben, szó sem lehetett arról, hogy akár csak egy percre is megszakítsam Stuart kalandjait.
A történet végén pedig a rosszak elnyerték méltó büntetésüket, a jók pedig a jutalmukat, mindezt persze egy kis varázslat segíségével...
Engem teljesen elvarázsolt és magával ragadott a történet, tetszett Lissa Evans stílusa, egy nagyon színvonalas gyerekkönyvet olvashattam.
El sem tudom képzelni, ha engem így beszipantott a könyv, milyen hatással lehetne egy ifjú, kalandokra éhes felfedezőre. :)
A könyvet köszönöm a Pagony Kiadónak!
Karácsonyi ajéndékfaktor: remek ajándék lehet mind az ifjabb, mind az ifjúsági regényeket kedvelő idősebb korosztály számára is. Igényes könyv, a történet nem hagy semmi kivetnivalót maga után. Bátran ajánlom mindenkinek!
10/10
Zsófi
„-Azért vagyok itt - jelentette be -, hogy rendeléseket vegyek fel különféle nedűkre. A citrusfélékből készült gyümölcsnektárok gazdag spektrumát kínálhatom, illetve a szirupalapú, szénsavval dúsított italok asszortimenjét.
- Én kólát kérek - mondta Stuart.
- Mi is - mondta June.
- Üstöllést visszatérek a választott italfélékkel - mondta Stuart apja, és kiment a szobából.
Némi csönd után June és May egymásra néztek, majd kuncogni kezdtek.
- Fura a papád - jegyezte meg May.
Stuart mély levegőt vett, és éppen készült, hogy valami elképesztően, kegyetlenül goromba dolgot mondjon (mert a lánynak ugyan igaza van, tényleg fura az apja, de akkor is az ő apukája), amikor April váratlanul megszólalt.
- Ne nevessetek! - pirított rá a testvéreire. - Senki sem tehet a szüleiről. Az milyen, mikor anya elkezd énekelni? Na és apa sortnadrágja, amit a tavalyi iskolai bulin viselt, és aminek lyukas volt a feneke? Nagyon rosszul éreztük magunkat, amikor kinevettek.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése