Ijjas Tamás: A legnagyobb gyerek...Ha te most egy gyerekkorú olvasó vagy, biztos csodálkozol, hogy ezeket a verseket egy felnőtt írta. Hiszen a felnőttek nagyon nehezen értik meg a gyerekeket, mintha az a fél, maximum egy méter, amit egyméteres koruktól nőnek, kilátóvá tenné őket, és elfelejtenék, hogy gyerekmagasságból minden más. Az, hogy ők nem hisztiznek a boltban egy tetkós nyalókáért, nem azért van, mintha nem esne jól nekik a hiszti is, meg a nyelvfestős nyalóka is, hanem azért, mert így akarnak felnőttnek látszani, megfelelni a többi, sorban álló, hisztizni akaró, mégis inkább felháborodottan néző felnőttnek...Első mesekönyvét ötévesen édesanyjának ajánlotta.., a Bőröndaput pedig harminchárom évesen írta nektek, gyerekek. És bizony-bizony nektek, felnőttek, ti használjátok, mint gyerek-felnőtt szótárat, ha már nehezen értetek gyereknyelven, elevenítsétek fel tudásotokat, mert olyan a gyerekkor, mint a biciklizés: ha egyszer ment, sosem felejted el!
Bogdán Viki: Vikit a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában megérintette a a textilek világa, diplomáját a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció szakán szerezte. Viki fest, majd képeinek adja kedves emlékeit: egy nagymamája által hímzett tulipánt, egy francia repülőjegyet, egy szétnyűtt szoknya darabját, terítő csipkéjét, ad szivarnak anyagfüstöt, háttérnek újságból ollózott bokrétát.
A Bőröndapu egy végtelenül aranyos, bájos, kedves, verseket tartalmazó, külsőleg is nagyon szép, igényes könyv. Gyerekszáj-versek ezek, ezért ne a hagyományos, rímelő verseket várjuk a gyönyörűszép oldalakon, hanem egyszuszra elmondott, össze-vissza kanyargó gyerekgondolatokat. Ezek a gyerekgondolatok éppen annyira megmosolyogtatóak, mint a saját gyerekeink itthoni kis szösszenetei, valószínűleg a sajátjainkat is megtalálhatjuk ezekben a versikékben, ezért is éreztem magamhoz közel őket. És éppen annyira tetszett a tízéves Tituszomnak, mint nekem. Az ő egyik kedvence a Teremőr bácsi című történet volt, amelyben a múzeumi teremőr bácsi a hatalmas pocakját mutogatta a főszereplő kisfiúnak, Petinek, ahol van egy nagy sebhely, amit akkor szerzett, amikor a fronton eltalálta egy repeszdarab. Ezen Titusz nagyon jól szórakozott, de biztos vagyok benne, hogy a vers illusztrációja is hozzájárult, ahol mi magunk is megcsodálhatjuk eme sokat látott és viselt pocakot.
Én már nehezebben tudok kedvencet választani, mert nekem mindegyik nagyon tetszett. Jókat mosolyogtam közben és elképzeltem gyerekaput a reszeltsajt-parókában, lilahagymás nagyit, szivaros nagypapit, megcsodáltam a szerencse-fülbevalót, anyu szemüvegét, a bőröndaput, Zsófi haját. Egy egész család elevenedett meg előttem, apuval, anyuval, gyerekekkel: Pankával és Petivel, nagyszülőkkel, szomszédokkal, kutyusokkal. Események történtek, születés, halál, főzés, óvodás napok, utazás. De hisztit, kívánságokat, titkokat, álmokat is találunk bennük, sok humorral és szeretettel.
Egy pár szót az illusztrációkról is szólnom kell, mert szerintem fantasztikusan szépek! Régi scrapbook hobbis múltamból a média-mix nevű technikát juttatta eszembe, ahol is mindenféle technikát és mindenféle anyagot lehet vegyíteni, rétegesen egymásra építeni, úgy, hogy a végén mégis egy ízléses, szép alkotás nézzen velünk szembe. Ezért ébresztett bennem nosztalgiát e könyv illusztrációja, amiben találhatunk paplan-mintájú felhőket, gombokat és csipkéket, kivágott virágokat, textil faleveleket és kedvenceimet, a cérnagilisztákat. Lilahagymás nagyi ruhája csodaszép és magába foglalja az egész világmindenséget, úgy, ahogy egy nagyinak illik. Szerettem ezt a könyvet, ajánlom mindenkinek.
 |
| Illusztrációk a könyvből |
A könyvet köszönöm a Betűtészta Kiadónak!
10/10
Bea
Karácsonyi ajándékfaktor: Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, fülbevalós anyukáknak és mindenszínű ruhás anyukáknak, bőröndapukáknak és mobilos apukáknak, lilahagymás nagyiknak és lekváros nagyiknak, szivaros nagypapiknak és fúrósfaragós nagypapiknak, virágos, illatos nagynéniknek, morcogós, kacskaringós bajszú nagybácsiknak és legfőképpen a legnagyobb fantáziával megáldottaknak, a gyerekeknek. Legyenek akár rózsaszínek és akár kékek, nevezzük őket akár csillagomnak, akár édesemnek, akár angyalomnak, de lehetnek kiscicák, kiskutyusok és makik is, biztos, hogy szívesen fogják nézegetni, olvasgatni, vagy éppen olvastatni ezt a könyvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése