2015. december 10., csütörtök

Els Beerten: Mind a mennybe vágyunk

A fiatal Jeff arról álmodozik, hogy hős lesz. Renée-t, a húgát nem érdeklik a hősök. Ő szerelmes Wardba, Jeff barátjába - és varázslatos szaxofonjátékába. Remi, az öccsük még csak tízéves.

1943-at írunk. A háború kellős közepén járunk. Belgiumot megszállták a nácik.

Amikor a Harmadik Birodalom iszonyatos veszteségeket szenved a keleti fronton, Ward tanára felszólítja diákjait: jelentkezzenek katonának a németek oldalán. Úgy véli, a bolsevizmus jóval nagyobb veszélyt jelent Flandriára, mint Hitler.

Ward hisz neki. Talán hős lesz belőle. A nemzetért és a hazájáért. Egy jobb világért. 
Renée képtelen elfogadni a fiú döntését. Jef viszont szívesen csatlakozna - az apjuk tilalma ellenére. És ekkor mindannyiuk életét örökre megváltoztatja valami.

Amikor a kezembe vettem ezt  a könyvet, akkor még nem tudtam, amit most már igen. Egy igazi gyöngyszemre bukkantam. Tele volt érzelmekkel, szeretnivaló szereplőkkel, fájdalmas eseményekkel, zenével, egy titokkal és a legfőbb rosszal, a háborúval. Mégis gyönyörű történet volt. 
Nemcsak a történet volt nagyon különleges, hanem a könyv felépítése is. Váltakozott pár idősík, de csak pár évre kell itt gondolnunk, váltakoztak a szereplők, akik szemszögéből láttuk a dolgot. Ami pedig mindannyiuk életét örökre megváltoztatta, az a könyv legvégén derült ki. 
Addig csak az odavezető utat láttuk, az események láncolatát. Azt, hogy mi volt előtte, és mi volt utána. Nem nyerhettünk megnyugvást, mert végig ott volt valaminek az árnyéka, ami rányomta bélyegét mindannyiuk életére, és szerettük volna, ha nem úgy van, ha nincs semmiféle árnyék, ezért reménykedve olvasunk tovább.

A történet középpontja számomra Remi volt. Akit mindenki csak öcskösnek szólít, aki tud tíz ujjal fütyülni, aki Gust szerint egy csodagyerek, aki úgy hiszi csodák vannak, aki gyönyörűen fújja a trombitát, aki mindig csak kérdez, akinek legnagyobb büszkesége az ajándék férfibicikli és aki csak az események végén kap hosszúnadrágot. 
Az ő bátyja Jef, aki hős..., de mégsem akar az lenni, aki színészkedik, hogy nem tud felkelni, aki keményen dolgozik a bányában, és nem mindig szeret Remi kérdéseire válaszolni és akinek legjobb barátja Ward volt. 
A nővére Renée, aki szintén tehetséges zenész, aki szerelmes volt Wardba, aki nem tudta otthon marasztalni a szerelmét, és aki menyasszony lesz. 
A családjuk igazi, összetartó család, egymás iránti szeretetük hatalmas, de sosem mondanak semmit Reminek.
Ward pedig megtanította Remit tíz ujjal fütyülni és azt mondta, megtanítja szaxofonozni is. Ward Reminek is a barátja volt, de aztán Ward elment. És utána már nem beszélhettek róla, senki nem mondta Reminek,  hogy miért nem. Pedig ő már nem kicsi, mégis mindig öcskösnek szólítják. 
A háború gonoszságáról, áldozatairól szól ez a könyv, mégis másképpen, mint ahogyan eddig megszoktuk. 

Hogy ki volt a hős, és ki az áldozat ebben a történetben? Még úgy sem könnyű megmondani, hogy elég időm volt ezen rágódni, nem siettem a könyv olvasásával, mert nagyon szépen megírt történet volt. Nem tudom, hogy ki volt a bátor és ki volt a gyáva, ki cselekedett helyesen, meddig tart egy barátság és mikor ér véget egy szerelem.  Vagy éppen  mikor nő fel egy kisfiú. Azt tudom, hogy a zene képes csodákra, ez a könyv pedig a kedvenceim közé kerül.


A könyvet köszönöm a Pongrác Kiadónak!

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: Gyönyörű ajándék mély érzésű fiataloknak és felnőtteknek. Azoknak akik szeretik a zenét. Azoknak, akiknek fontos a család és akiknek vannak legjobb barátaik. Elgondolkodtató, megható, tartalmas, szép történet.

2 megjegyzés:

  1. Most került a molyra az értékelésetek és kívánságlistámra
    a könyv!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ott van az már a molyon december óta, csak biztos most valaki kedvelése folytán előkerült. :) Szép könyv, a listádon a helye! :D Bea

      Törlés