Virginia Macgregor: Milo szerint a világ

A kilencéves Milo Moonnak retinitis pigmentosája van: a szeme egyre romlik, idővel meg is fog vakulni. Egyelőre még egy kulcslyuknyi résen át elég jól látja a világot, olyannyira, hogy sokkal több mindent vesz észre, mint mások. Amikor Milo imádott Nagyiját idősek otthonába kell költöztetni, a kisfiú hamar rájön, hogy sötét dolgok történnek a Nefelejcs nevű intézményben. A felnőttek eleinte nem hisznek neki - az illegálisan Angliába menekült fiatal szír szakács, Tripi kivételével. Másik lelki támasza Hamlet, a házimalac. Milo elhatározza, hogy leleplezi az otthont igazgató Thornhill nővért...

A kiskamasz Milo önként vállalt küldetése éppen egy nehéz időszakra esik: apja új családot alapít, kilép Milo életéből; anyja depressziós lesz; az iskolában kudarcok és megaláztatások érik, így a gondok egyre fojtogatóbbá válnak. Lassacskán azonban - ahogy Milo kezdi elveszteni a szeme világát - feldereng a fény az alagút végén.

Milo szerint a világ olyan hely, amiben szeretett Nagyijának - aki tulajdonképpen a dédnagymamája - otthon van a helye, mert ő gondját viseli, ahogyan eddig is, odafigyel rá, amikor Nagyi a reggeli teáját főzi, és ha a szokatlantól bármilyen eltérő zajt hall, már rohan is le a Nagyi után, hogy segítsen. Odafigyel arra is, hogy Nagyi az összes gyógyszerét időben bevegye, ha fázik, akkor az ölébe ülteti Hamletet, aki nagyon jól tud melegíteni és ha Nagyi el akar tűnni magában, akkor előveszi a skót dudát, hogy Nagyi leckéket adjon neki.

Szerintem az a könyv, ami a 7. oldalon kezdődik és a 14. oldalon már elszorul a torkom, összefacsarodik a szívem és potyognak a könnyeim, az nagyon tud valamit. Ismer, személyesen engem, ismeri az érzéseimet, a fájdalmaimat, mintha a lelkemből szólna, és ha már az első oldalakon megríkatott, akkor bíztam benne, hogy nevetni is fogok, mert a sírás és nevetés összetartozik.

Nagyija, Lou szerint  az ő drága Miloja, a kulcslyuknyi résen át látó Miloja, drágább mindennél és attól, hogy egy lyukon át szemléli a világot, sokkal különlegesebb, mint a többi gyermek, és ők ketten mindig szeretni fogják egymást. Meg a Dédpapit, meg Hamletet.

Édesanyja, Sandy szerint Milo papája nagyon ronda dolgot csinált, hogy egyszercsak otthagyta őket, és elment a Macájával és született egy habibtijük, ő meg ott maradt Miloval, és csak falja a sütiket és a fogyitablettákat felváltva, az egyetlen ügyfele Mrs. Bundás, és valahogy nem tud kilépni a világba, csak bámulja a televízió utazási műsorait, magára hagyva Milot és Nagyit.

Tripi, a csupaszív szír menekült szakács szerint a Nefelejcs otthonban tényleg nem bánnak jól az öregekkel, az ő országukban különben is az öregek otthon maradnak a családjukkal. Már amikor van családjuk és otthonuk, mert Tripi és 12 éves kishúga Ajsa menekülni kényszerültek az országukból, és közben Ajsa elveszett. De Tripi tudja, hogy egyszer úgyis megtalálja. Furcsák az angolok, de Milo a barátja lett, a barátok pedig segítenek egymásnak. A baklavában pedig ott a világ minden íze.

Az otthonban lakó öregek szerint  nem jó dolog az, hogy soha nem kapnak rizst, hogy nem harsoghat hangosan a magnóból Bob Marley, hogy Mrs. Turner zsebe mindig tele van a ragacsos borsófőzelék és krumpli maradékával, hogy Tornhill nővér elkoboz egy Ipad-ot az Angry Birds játék miatt, és hogy Hamletet csak a kabát alatt szabad becsempészni.

Milo szerint talán Anya mégis szereti, és talán Apa is szereti, és talán ő is meg tud bocsátani Apának, Hamlet is szereti Arabellát és Milo is érzi, hogy nagy szeretet van kibontakozóban a lelkében. Legalább olyan nagy és hatalmas, mint a Nagyija iránt, ami soha nem múlik el, mert a Nagyi mindig ott van Milonak.

Szerintem ez egy fantasztikus könyv, méltó helyét foglalja el a többi kedvencem között. A könyv elején sírtam, közben végig mosolyogtam, nevettem, meghatódtam, bosszankodtam, szerettem, drukkoltam, együttéreztem, majd a végén ismét a könnyeimet nyeldestem. 

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

10*/10

Bea