A harmincas évei közepén járó Nicholas maga mögött hagyja kényelmes életét Dublinban, és vidékre menekül. Szabadulni akar annak az emlékétől, hogy felesége megcsalta, s a házassága zátonyra futott. Vesz egy vidéki házat, s újult erőkkel kezd neki a felújításnak. Ám a ház mintha beszélne hozzá. Nicholas hangokat hall, melyek nem tudni honnan jönnek, ám vélhetően egy nő hangjai. Nicholas rájön, hogy nem képzelődik: minden kétséget kizáróan egy nő szelleme él vele együtt a házban.
Ő June, aki a második világháború idején költözött oda Roberttel, a férjével.
Amikor Robert June könyörgése ellenére bevonul, a fiatal nő magára marad. A házat gyümölcsöskert veszi körül, tele érett, piros almával, s a kerten túl ott a kísértés...
Sokáig halogattam ezt a könyvet, talán a fülszöveg és a cím miatt egy teljesen más elképzelésem volt róla. Nagyon örülök, hogy végül rászántam magam, mert egy gyönyörűséget kaptam. Egy szép, lassú történet bontakozott ki előttem, a múltban és jelenben is. Érzelmek kavalkádja volt ebben a könyvben, a szülői szeretettől kezdve, a testvéri szereteten át a szerelemig, a szenvedélyig, a féltékenységig. Torokszorító volt végig az egész, olyan volt, mint egy szimfónia, a szerelem szimfóniája. A házasságtörőkből pedig több is volt, több szempontból megvilágítva a házasságtörés okait, és míg az egyik pillanatban elítéltem őket, a másikban megértettem ezeket az asszonyokat, éreztem a mély érzelmeket, a fájó hiányt, a magányosságot, a boldogtalanságot és a boldogságot. Nagyon kedvesek voltak a szereplők, mindenkit szerettem, közel kerültek hozzám. Elszomorított, hogyan siklanak ki életek, miért nem értik meg egymást az emberek, miért nem tudnak megnyílni egymásnak sokszor még a közvetlen családtagok sem.
A June és húga, Minerva testvéri kapcsolata nagyon szívet melengető és szívfájdító is volt egyben. Boldog-boldogtalan gyerekkoruk rányomta bélyegét asszonykorukra is.
Komoly szerepet kapott a történetben a művészet, a festészet, a zene és egy ókori római hercegnő. A könyv olvasása közben elgondolkodtam, hogy milyen apróságokon múlik a boldogság, és sokszor nem látjuk meg, hiába ott van mellettünk. Nagyon szép, érzelmes könyv volt, csodálatosan megírva, sajnáltam volna, ha áldozatául esik a halasztgatásomnak. A vége is tökéletes, bárhogyan is záródik le a múlt, mindenképpen jó lett volna, és a jelen szereplői is megoldották az életüket. Szívesen olvastam volna még tovább ezt a könyvet, olyan világ volt ez, amit nem szívesen hagy el az ember, még akkor sem, ha a könnyeit nyeldesi közben.
10/10
Bea
Örülök, hogy tetszett a könyv, már én is régen kinéztem magamnak :) Így már bátrabban fogom elkezdeni (és megvenni) :))
VálaszTörlésAz enyém könyvtári példány, és nagyon méltatlanul tologattam és hosszabbítgattam a határidőt. Remélem neked is fog tetszeni. :)
VálaszTörlés