Mary Alice Monroe: Nyári emlékek

Carson szabadszellemű fotós, a tenger szerelmese, aki úgy tűnik, még nem kész lehorgonyozni. Csak sodródik az árral, nem találja a helyét a világban. Megannyi múltbéli démon üldözi, amelyek elől a világ számos pontjára utazva, időnként az alkohol pusztító mámorába menekülve sem lel menedéket. Elveszíti az állását, feléli minden tartalékát, és már éppen azon aggódik, hogyan fogja előteremteni a következő havi lakbért, amikor váratlanul levelet kap egy régen látott, de számára nagyon fontos személytől: a nagyanyjától, Marietta Muirtól. Az idős nő a lány két féltestvérét, Dorát és Harpert is csodás tengerparti otthonába hívja, hogy szeretett unokái körében ünnepelhesse meg a nyolcvanadik születésnapját, és együtt töltsék a nyarat. Nem titkolt szándéka, hogy a nyári emlékeket megidézve megerősítse a testvérek közötti, korábban igen szoros köteléket. Maga sem tudhatja azonban, hogy a terve miként sül el: a három igencsak különböző női életút fonala összefonható-e még, vagy örökre szétfutnak a világban.

Megtudtam még a fülszövegből azt is, hogy ez egy trilógia első része, amiben az egyik lánytestvér Carson életét követhetjük  részletesebben, de természetesen a másik két testvérét is megismerhetjük, hiszen együtt vannak a nagymamájuknál, így ők is éppen annyira jelen vannak. Carsont azonban elkísérhetjük a mindennapjaiba, a munkahelyére, és vele tarthatunk a kora reggeli tengerpartra, amikor kedvenc sportját űzi, vagyis szörfözik. Lassan kedveltem meg Carsont, nem értettem miért olyan magának való, mert bár a nagyiját nagyon szereti, de a testvéreivel, főleg Dorával és annak kisfiával nem túl barátságos. Sőt, mindhárom testvér igen távolságtartóan viselkedett egymással, de aztán, ahogy teltek a napok, hetek, kiderült, hogy mindennek megvan az oka. Annak is, hogy Carson miért viselkedik Blake-kel a jóképű kite-szörfössel is olyan furcsán, és egyáltalán, miért nem találja a helyét 34 évesen az életben. Miközben a nagymamájuk is mesél nekik a múltról és az édesapjukról, Carson egy kétségbeesett pillanatában tisztán látja maga előtt életének  legszörnyűbb eseményét, ami 4 évesen történt vele, ő pedig jó mélyre eltemette. Nagyon megviselte ez a felszínre bukkant emlék és teljesen elmerült gyermekkori traumájában.

Mindeközben megismerkedett és megbarátkozott egy delfinnel, közelebb került nővére autista kisfiához, majd különleges kötelék bontakozott ki hármójuk között. Blake személyében pedig a szerelem is megtalálta. De aztán történt valami, és minden megváltozott.

Egy könnyed, nyári olvasmányt vártam. A nyár az stimmelt, jó volt a tengerparton ejtőzni, szörfözni Carsonnal, horgászni a családdal és egyáltalán élvezni a tenger szépségét és hűvösét, a tengerpart forgatagát és melegét.  Könnyednél pedig komolyabb  témákat vetett fel,  emberi tragédiákkal találkoztam, nem túl boldog érzések kavarogtak a könyv lapjain, majd a családi összetartozás és szeretet ereje szépen lassan mindenkinek segített és utat mutatott, hogy kicsit lekanyarodjanak arról az útról, amelyiken eddig haladtak és talán boldogabbá válhassanak. Szerepet kapott a történetben a delfinek élete és védelme, az autizmus és alkoholizmus is. Egyik téma sem igazán könnyed, de nagyon jól adagolta őket az írónő. Kíváncsi vagyok a következő testvér életének alakulására, és természetesen Carson útkeresésére is, hiszen ő is még csak elindult az úton, tehát várom a trilógia következő részét.

A könyvet köszönöm a General Press Kiadónak!

9/10

Bea