Kristin Cashore: Graceling - A garabonc

Katsa garabonc egyike azoknak a ritka és fura szerzeteknek, akik különös képességgel születtek. Az ő rendkívüli tehetsége a küzdelemben, a halálosztásban mutatkozott meg; nyolcéves kora óta tudja, hogy akár puszta kézzel képes embert ölni. A király unokahúgaként kiváltságos életet élhetne, de garabonciája miatt kénytelen a király erőszakos megbízásait teljesíteni.

Amikor találkozik a szintén garabonciás harcos Pongor herceggel, Katsa még nem sejti, hogy élete fordulóponthoz ért.

Nem számít arra, hogy Pongor a barátja lesz. Nem számít arra, hogy egy távoli földön lappangó rettenetes titok közelébe kerül...

A garabonc, ez a modern lányregény, újfajta módon mesél arról, hogyan válik egy kamaszlány minden szempontból önmaga urává, hogyan érik független felelős nővé, miközben olyan lélegzetelállító szerelemről olvashatunk benne, amely kétségkívül felveszi a versenyt az Alkonyattal.

Katsa személyében végre kaptunk egy igazi, belevaló főhősnőt, aki nem volt rest akárkit elpáholni, aki az útjába került, sem magas hófödte hegycsúcsokon keresztülvágni, és egy hegyi oroszlánnal is bátran megküzdött.

Néhány könyvbeli név, mint például a Pongor, Teafű herceg, Keserkék az elején egy kicsit még fura volt, de aztán nagyon megtetszettek.

A fülszövegben lélegzetelállító szerelmet emlegetnek, amely felveszi a versenyt az Alkonyattal. Hát, ha lélegzetelállító szerelem nem is volt benne, Katsa az mindenképpen felvenné a versenyt a nyámnyila Bellával.

Volt ahol lassabban alakultak a dolgok, volt ahol gyorsabban, én szívesen belemerültem volna még egy kicsit jobban a garaboncok világába és a könyv alkotta fantáziavilágba is, de gondolom ezekre a további részekben lesz lehetőségem.

A fiúk sem állták meg, hogy ne kukkantsanak bele a könyvbe, így egész végig azt kellett hallgatnom, hogy Köztefölde elnevezése nagyon hasonlít Középföldre, és hogy ez mekkora koppintás, hiába magyaráztam nekik, hogy ettől eltekinve semmi köze sincs a szent Gyűrük Urához.

8/10

Zsófi