A tizenhárom éves Briony meglesi nővérét, amint a szomszéd fiú szeme láttára levetkőzik, és a Tallis ház parkjának ékes szökőkútjába merül. A kislány a nap folyamán más rejtélyes események szemtanúja is lesz, és gyermeki, de nem éppen ártatlan képzelete kiszínezi a valóságot, szörnyű titkokat sejt a két kamasz évődése mögött. Egy avatatlan kézbe került szerelmi vallomás, egy balul sikerült családi estély, és ekkor Briony döntő lépésre szánja el magát, ami tragédiába torkollik, és aminek jóvátételéhez talán egy élet is kevés....
Kezdjük azzal, hogy korábban már láttam a könyv alapján készült filmet, így a cselekmény nem szolgált túl sok meglepetéssel. Egyébként viszonylag sokszor szoktam ilyet csinálni, hogy a film után elolvasom a könyvet is (meg persze fordítva is), úgyhogy már megszoktam, hogy úgy olvasok egy könyvet, hogy előre tudom mi fog történni, de azért néha szembe találkozom váratlan fordulatokkal is. :)
Tetszett is ez a könyv, meg nem is.
A baljós, kitörni készülő vihar hangulata az elején engem is feszültségben tartott (igen, igen attól függetlenül, hogy már tudtam mi fog történni...).
Brionynak én nem tudtam megbocsátani, szó sincs itt semmi gyermeki félreértésről, szerintem merő rosszindulatból tette, amit tett. Cecilia kirohanása egy az egyben magába foglalja az én véleményemet is, miszerint Briony egy fárasztó kis primadonna.
A történet nekem erősen részekre tagolódott, ami nem is lett volna baj, ha a végén ezek a darabkák összeálltak volna teljes egésszé. Ami szerintem nem történt meg...
A másik nagy gondom, hogy a vágy az megvolt, de a vezeklést én sehol nem találtam a könyvben. Hisz mi lett volna Briony vezeklése? Az ápolónői munka? Ugyan már, hiszen ezt sok más lány választotta akkoriban hivatásául. A belső vívódását pedig nem érzékeltem elégnek a vezekléshez.
Cecilia és Robbie szerelme nagyon távol maradt tőlem, számomra legalábbis az írónak nem igazán sikerült velem az érzéseik mélységét érzékeltetni. Robbie háborús részét nem nagyon tudtam hovát tenni, mintha csak az oldalszámok növelését szolgálta volna.
A könyv vége pedig szintén nagyon furcsa volt, Briony, mint ünnepelt írónő, családja által bálványozott idős rokon, vezeklés megint semmi...
Azt sem értettem meg, hogy miért akarta azt a bizonyos könyvet olyan elszántan megjelentetni, mintha azzal bármit is jóvá tehetne...
Most már mondjuk azt sem értem, hogy miért olvastam végig a könyvet? (Mi volt az akkor, ami tetszett a könyben?) Talán azt hittem, hogy a végén majd választ kapok a kérdéseimre.
Végül a könyvet a filmmel összevetve, a film nagyon "jó" adaptációja a könyvnek, szinte teljesen ugyanazt a történetet kaptam itt is, ott is. A szereplőket pedig nagyon jól eltalálták.
7/10
Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése