Brooke Davis: Az elveszett és meglett dolgok könyve

A hétéves Millie Bird már huszonhét lényt gyűjtött össze a Halott Dolgok Könyvébe, amikor a papája is Halott Dologgá változik. Nemsokára a mamája is eltűnik: magára hagyja Millie-t az áruházban, az Irdatlan Bugyik között.

Agatha Pantha nyolcvankét éves, és a férje halála óta nem tette ki a lábát a házából. Ablakából, a függöny és a borostyán rejtekéből kiáltozik a járókelőkre, vadidegenekre ontja a haragját. Amíg egy nap észre nem vesz egy kislányt a szemközti házban.

Karl, a Gépíró nyolcvanhét éves, mikor a fia csókot nyom a homlokára, és otthagyja egy idősotthonban. Miközben távozó gyermeke után néz, hirtelen megvilágosodik. Elszökik és valami más után kezd kutatni.

Három elveszett ember vár arra, hogy megtalálják. Millie, Agatha és Karl hamarosan áthág minden szabályt, hogy felfedezze, miről is szól az élet.

A negyedik főszereplője ennek a könyvnek a Mindenféle Halott Dolgok és maga a halál témája, illetve a halál feldolgozása. Millie, Agatha és Karl mindhárman elvesztettek valakit. Millie-nek nem segített senki édesapja halálának feldolgozásában, sőt az édesanyja is otthagyta egy áruházban, mert valószínűleg ő sem tudott továbblépni. Ezt gondolom én, de ebben a kérdésben mindenki kialakíthatja majd a maga véleményét, mert (nekem legalábbis) nem teljesen egyértelmű. Nagyon szívfájdító volt, ahogyan Millie mindenhol "ITT VAGYOK ANYA" üzenetet hagyott, hogy az édesanyja megtalálja. Millie a Halott Dolgokat feljegyzi a Halott Dolgok Könyvébe, de nem tudja meg, hogy mi lesz a Halott Dolgokkal, például a papájával. Valakitől azt hallotta, hogy műanyaggá változnak. És akkor itt szólnom kell a pókháló-finomságú abszurd humorról, amit nagyon jól adagolt az író. Ez volt az egyik dolog, amiért nagyon szerettem ezt a könyvet. Nagyon jól megtalálta az egyensúlyt a halál és élet, a szomorúság és nevetés között.

Agatha a férje halálát nem tudja feldolgozni, nagyon furcsa, mondhatom azt is, hogy egy  őrült öregasszony, aki beleőrült a fájdalmába, beleőrült abba, hogy talán nem úgy viselkedett a férjével, ahogyan kellett volna, nem mutatta ki kellőképpen a szeretetét.  Ezért emberkerülő, embergyűlölő lett, aki szigorúan betartott napirend szerint él, állandóan kiabál, de akiben Millie fájdalmát látva mégiscsak megmozdul valami és kimozdul a házából, sőt a városból, hatalmas útra vállalkozik Millie-vel, miközben nagyon lassan újra életre kel...

Ehhez kell azonban Karl, a Gépíró, aki Millie és Agatha társául szegődik, sőt még Próbit a próbababát is végighurcolja Ausztrálián, ami igencsak megmosolyogtató helyzeteket eredményez. Ő úgy gyászolja feleségét, hogy új, merész, szokatlan dolgokat szeretne megtenni, amilyeneket soha nem tett. Mindenekelőtt, hogy kimondja az érzelmeit, és nemcsak az ujjaival. Ahogy sikerül egyre több ilyen dolgot megtennie, úgy tudja a gyászát is feldolgozni, miközben segít Millie-nek és Agathának is. 

Nagyon szeretnivaló volt ez a hármas (ó, bocsánat Próbi, négyes), megható volt látni, ahogyan elhagyatottságukban, szomorúságukban összekapaszkodtak, segítették, majd megszerették egymást. Gyönyörűen megírt, megható, és érzelmekkel teli könyv volt. 

Ritkán dicsérem a borítót, és bár az is nagyon tetszett, leginkább az első és hátsó belső oldalborító pártól voltam odáig, ahol piros alapon az apró gépelt szöveg egy Nagyon Jól eltalált Dolog.

10/10

Bea