Siker, csillogás vagy kudarc, feledés? Ezzel az alapvető kérdéssel találja magát szembe minden tehetséges ember, s ebben a fenyegetettségben bizony felőrlődik a gyenge személyiség.
Tóth Vera a nagykorúság küszöbén, több mint tíz éve nyerte a Megasztár első szériáját. A "gyár" bedarálta, majd kiköpte, s magára hagyta a sztárság kihívásaival, a korabeli média ellen felvértelezetlenül.
A Gyémánt annak a sokéves küzdelemnek a krónikája, amelyet egy kamaszlelkű fiatalnak kellett véghezvinnie, hogy kiegyensúlyozott felnőtté válhasson. A könyvben Vera személyes naplóbejegyzései vezetik az olvasót az énekes lelki tusáinak során át. Szép lassan eljuthatunk vele a totális káosztól a harmóniáig.
Segítséget nyújt eltévedt vándoroknak is, és arra ösztökél, hogy a jól kitaposott helyett a járatlan utat válasszuk, mert bár néha fájdalommal, harcokkal van kikövezve, az út végén ott a jutalom: a gyémánt, amelyet egy látszólag érdektelen kődarabból sikerült csiszolni....
Az ember egy esti séta közben szeret bekukucskálni kivilágított ablakokon, meglesni egy-egy pillanatot más emberek életéből, éppen csak annyi ideig, amíg elhalad az ablakuk előtt. Tóth Vera kitárta ezt az ablakot nekünk, és ő maga invitált, hogy gyertek nézzetek be hozzám, ismerjetek meg, nézzétek meg milyenek a hétköznapjaim, lássátok milyen vagyok. Láttatni engedte élete egy szakaszát, jót és rosszat egyaránt. Elmesélte a versenyt, a küzdelmet, a barátságot, majd a csillogást. Mesélt szereplésekről, kapcsolatokról, amiket "naív kislányként" élt át és folytatott a legvégsőkig, sokkal tovább, mint kellett volna. Mint mindenki, ő is az igazi szerelmet kereste a kapcsolataiban, de legtöbbször nem találta. Kihasználták és ő hagyta.
Nehezen bírta a média nyomását, a pletykalapokban megjelent megalapozatlan híreket. A stresszbe, a kimerültségbe belebetegedett. Elért egy olyan állapotba, amikor már nem tudta szeretni magát, félresiklott az élete. Hosszú ideig tartott nála ez az agyrém, sokáig volt lent a mélyben, próbáltam megérteni, hogy miért nem tud már véget vetni ennek az eszement belső szenvedésnek. Elutasította a családját, nem akart embereket látni és csak egyre mélyebbre süllyedt a saját maga teremtette, lelki pokolban.
Tetszett az ezoterikus gondolkodásmódja, a hite Istenben, az angyalokban, és önmagában. Kritikus volt önmagával szemben, beismerte a hibáit, amikre úgy gondolta szükség van, mert mindegyikből tanult. Sokszor megtépázták önbizalmát, de ő mindig felállt.
Tisztelem a bátorságát ezért a kitárulkozásért, amely mindamellett, hogy kielégíti az emberek kíváncsiságát, gyógyító könyv is. Nemcsak saját magán segített azzal, hogy megírta ezt a könyvet, hanem hasonló sorsú embertársain is kíván segíteni. Elmondja, hogyan küzdött meg a gonosszal, és miként építi magát újjá, hogy ismét - boldog - embernek érezhesse magát.
A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése