Rainbow Rowell: Fangirl

Cath imádja Simon Snow-t.

Oké, Simon Snow-t mindenki imádja...

Ám Cathnek az egész élete abból áll, hogy rajong - és ehhez nagyon ért. Cath és Wren az ikrek kisiskolás korukban menekültek a Simon Snow-sorozathoz, miután anyjuk kilépett az életükből. Elolvasták a Simon Snow-könyveket. Újraolvasták őket. Beköltöztek a Simon Snow-fórumokra, továbbírták Simon Snow történeteit.

Cath testvére nagyjából kinőtt a rajongásból, de Cath nem bír túllépni rajta. Nem is akar. Most, hogy felvették őket a fősulira, Wren közli Cathtel, hogy nem akar együttlakni vele... Az a nagy kérdés: kibírja-e Cath úgy, hogy Wren nem fogja a kezét? Elég nagy már ahhoz, hogy a saját életét élje? Egyáltalán fel akar-e nőni...?

*********************************************************************************

A lány idegesen húzta végig a kezét a frufruján, hosszú ideje állt  a sorban már, de annyira izgult, hogy legszívesebben a sor végére sétált volna, még egy kis időt nyerve magának. Az ujjaival inkább kényelmes, mint csinos kék kockás ingjének gombjait gyötörte, egyészen addig, míg az egyik gomb a földre nem esett, éppen lehajolni készült érte, amikor valaki megbökte a válát.

- Te jössz! - mondta a háta mögött álló fogszabályzós lány.

Vett egy nagy levegőt, és lépett egyet előre, idétlen mosollyal az arcán nyújtotta át a könyvét az előtte ülő nőnek. 

- Kinek írjam alá?

- Én csak, izé.... - a hangja túl magas és idegen volt még számára is, teljesen kiszáradt a torka.

- Igen?

- Én csak mondani szerettem volna valamit, vagyis igazából írtam egy levelet, nem baj ha felolvasom? - a választ meg sem várva, húzta elő a zsebéből az összegyűrt papírdarabot. És hangosan olvasni kezdte:

Kedves Rainbow Rowell! 

Köszönöm a könyveket, amiket írsz nekünk, remélem te is legalább annyira élvezed a megalkotásukat, mint mi az olvasásukat. Köszönöm, hogy megnevettetsz, de egyben gondoskodsz a könnycsatornáim rendes üzemeltetéséről is. Köszönöm, hogy olyan főhősnőket teremtesz nekünk, akik tökéletesen tökéletlenek, nem kirakatba való cicababák, akik igazi hús-vér emberek, valódi érzésekkel, valódi problémákkal, egyszóval olyanok, mint mi magunk. Köszönöm, hogy hagysz minket bízni abban, hogy van valaki a világon, aki arra vár, hogy találkozzon velünk, valaki, aki majd mindenféle máz nélkül csak minket akar. Csak meg szerettem volna köszönni ezeket.

Ja és lenne még egy kérdésem, ugye Simon Snow története egy kicsit hasonlít a Harry Potterre?

A lány idegesen pillant fel a levélből, az egész könyvesboltot halálos csend borítja. De az előtte ülő nő arcán hatalmas mosoly terül szét, miközben a lány felé nyújta a kezét, és a kezébe helyezi a gombot.

- Akkor kinek írhatom alá? - kérdezi újból.

- Zsófinak. - most már nem cseng olyan furán a hangja, mosolyogva nyúl a felé nyújtott könyv után, és izgatottan lapoz bele a dedikált könyvébe. 

Zsófinak, üdv a tökéletesen tökéletlen csajok társaságában. Rainbow Rowell. :)

*********************************************************************************

Amikor a könyv végére értem, az a díjnyertes (citrom díj nyertes...) ötletem támadt, hogy az értékelésem elején úgy írok egy pár sort, mintha a Fangirl fanfiction folytatását írnám....de ezt az ötletet, hamar el is vetettem, mivel ez felért volna egy nagy spoiler bombával..... :) Viszont mindenképpen tisztelegni akartam Cath és a fanfiction írás előtt, így hát a bejegyzés elejére ez az izé szösszenet-féleség született. :)

Nagyon, nagyon tetszett a könyv. Nem akarok, és nem is tudnék választani a Fangirl és az Eleanor és Park között, hisz mind a kettő egy fantaszikus, egyedi történet volt (ha most valaki ide jönne és pisztolyt tartana a fejemhez, az követelve, hogy válasszak közülük, akkor a Fangirlt választanám). 

Imádtam a történetet, imádtam amit a könyv kiváltott belőlem, imádtam Cathet, Reagant, Levit, Simont és Bazt, szívesen olvastam még volna tovább, tovább és még tovább a könyvet. Wren elég sokáig ellenszenves volt, nem értettem a viselkedését, de a történet végére ezzel kapcsolatban is minden a helyére került. 

Rainbow Rowell tökéletesre fejlesztette az egyik oldalon sír, másik oldalon nevet az olvasó technika alkalmazását.

A tökéletesen tökéletlen főhősnőnk mellé az írónő természetesen megteremtett számunkra egy tökéletesen tökéletlen, ellenállhatatlan  hősszerelmest is (direkt nem írom le a nevét, mert nekem sem esett le egyből, hogy ki lesz a befutó). Lényeg a lényeg, Park méltó "vetélytársat" kapott. 

Nehéz csak pár mondatban megragadni a könyvnek a lényegét, a fülszöveg sem árul el túl sokat, de nincs is szükség rá, ezt a könyvet el kell olvasni! :)

A könyvet köszönöm a Scolar Kiadónak! 

10/10

Zsófi