Liane Moriarty: Add vissza az életem!

Alice az edzőterem padlóján tér magához, fején egy csúnya púppal és annak tudatában, hogy ő még mindig az a jókedvű huszonkilenc éves nő, aki nemrég kezdte el közös életét csodálatos férjével és a pocakjában növekvő első babájukkal.

Teljes elképedésére azonban gyorsan kiderül, hogy az esés tíz évet kitörölt az emlékezetéből. Valójában harminckilenc éves, a mindennapokban egy nyugodt pillanata sincs, és akkor érzi jól magát, ha naponta három órát sportol, majd pedig különböző összejövetelekre jár olyan nőkkel, akiket mindig nagy ívben el szokott kerülni.

Belegondoltam milyen lenne, ha velem történt volna ugyanez. Ha tíz év eseménye, emléke - csak úgy egyszerűen - eltűnt, kipottyant volna a fejemből. Az első pillanatban én is hangoztatnám, hogy terhes vagyok, és keresném a nagy hasamat, ugyanis két hónap lenne még hátra a szülésemig. Keresném  kedves, aranyos, vicces férjem,  aranyos pocakjával és mackós testalkatával. De azt kellene látnom, hogy már nincs is nagy pocakom (legalábbis nem akkora, mint egy szülés előtt álló nőé :), és a férfi, aki mellettem ül, bár nagyon hasonlít az én mackós férjemre, mégis mintha teljesen más lenne. Egy kb. 20 kilóval kevesebb, macsós kinézetű, kopasz, körszakállas pasi üldögélne mellettem, némileg karakteresebb, szigorúbb arccal, de azért még gyengéden és aggódva nézne rám. Elégedett lennék az eredménnyel, bár a mackós pasast is szerettem. Rá kellene jönnöm, hogy a kisbabám sincs már a hasamban, hanem otthon üldögél a legói felett, vagy a számítógép előtt, de még egy könyvvel a kezében is előfordulhat. Hirtelen mindent tud már, tud járni,  beszélni, vöröses haja van, aranyos szeplői, magában zuhanyzik, magában öltözik és még etetni sem kell. Időnként azért megcsinálhatom a reggeli pirítósát, vagy megkenhetem a kenyerét, de bizony az a helyzet, hogy az én kisbabám már mindent tudna. Utána jönne a két másik gyerek, egy gyönyörű, fiatal lány, akiben felfedezném a 10 éves Zsófi lányom vonásait, majd makacsságát és akaratosságát és megállapítanám, hogy van olyan dolog, amin nem változtat az idő.:) Barbie babák és katicás hajcsatok helyett könyvekrők, zenéről és szemöldökcsipeszről (anyaaa, nem láttad ?) lenne szó és csak néznék, hogy a lányom, aki annak idején sutba vágta a hegedűjét, most egy zenekarban gitározik. Aztán jönne még egy 18 éves, nagyon jóképű fiatalember, akinek a kicsi aranyos gyerekhangjából, egy kellemes baritonú férfihang lett, aki az óvodában szeretett szerepelni, aztán később már a világ minden kincséért nem énekelt volna és nem szavalt volna el semmit, most egy zenekar gitárosa, énekese és zeneszerzője. És néha leül a 10 éves kisbabámmal legózni, no nem azért, mert ő is szeret, csupán testvéri szeretetből.:) Azt is észre kellene vennem, hogy 500 km-rel arrébb lakunk, egy panelházból egy kertes házba költöztünk, nagy kerttel, ahogy mindig is szerettem volna. Bár a kertem egy kicsit gazos, ám tele van paradicsommal, fűszernövényekkel és virágokkal, de a frissen felébredt énem teljesen megérti, hogy miért ilyen elhanyagolt a kertem, hiszen már 10 évvel ezelőtt is nagyon szerettem olvasni és mindkét énem tudná, hogy mit jelent az a mondat, hogy "ezt a könyvet gyorsan befejezem, aztán megcsinálom minden elmaradásomat." :)

Kicsit eltértem a könyvtől, bocsánat, de ez csak azt jelenti, hogy igazán elgondolkodtatott. Ami még lényeges, nagyon tetszett is. Tetszett a témája elsősorban, de nagyon kedvemre való volt a felépítése is, ahogyan egyszer Alice nézőpontjából szemlélhettük a történetet, máskor a nővére Elizabeth pszichiáterének írt "házi feladataiból" láthatjuk a másik oldalról is az eseményeket és Elizabeth saját történetét is megismerhetjük. Egy harmadik szem , Frannie a 75 éves nagymama blogbejegyzései, és az olvasói hozzászólásai is segítenek nekünk teljes körűen látni a dolgokat. Érdekes volt, hogy 10 év alatt mennyit változott Alice (és mindenki más is), megtudni, hogy mi vezetett ezekhez a változásokhoz. Ekkor azon is elgondolkodtam, melyik énem lenne a kedvesebb nekem, a 10 évvel ezelőtti, vagy a mostani? Vagy tanácsolnék-e valamit a 10 évvel ezelőtti önmagamnak?  Nagyon jól összehozta ezt a könyvet Liane Moriarty, és majd elfelejtettem a humort, ami átszőtte az egész könyvet. Az utolsó pár oldalon nagy erőfeszítésembe került, hogy ne lapozzak a végére, hogy megtudjam ki mellett köt ki Alice, de nem tettem, és kedvemre való volt a végeredmény. :) Kedvenceim közé tettem ezt a könyvet, jó szívvel ajánlom mindenkinek.

10/10

Bea