A tizenhat éves Jules Maroni álma, hogy kötéltáncos édesapja nyomdokaiba léphessen a magasban. A Repülő Garciák jelenléte azonban könnyen keresztülhúzhatja a lány számításait. A rivális Maronik és a Garciák ugyanis hosszú évtizedek óta esküdt ellenségként kerülik egymást...
Jules azonban nem hajlandó tudomásul venni a családi drámát, és csakis a drótkötélre összpontosít. De amikor felfedez egy pávatollat - egy hírhedt balszerencsét hozó tárgyat - a jelmezén, kis híján elveszíti az egyensúlyát. Miközben egyre több titokzatos, balszerencsét hordózó talizmán bukkan fel a színen, Jules rájön, nincs más választása:, segítséget kell elfogadnia, mégpedig a legváratlanabb forrásból: Remy Garciától, aki mellesleg a Cirque legjobb légtornásza.
De mitől óvja annyira a nagyanyja a lányt? Mit tartogatnak Jules számára a Nagy Arkánum lapjai? Meg lehet-e változtatni előre megírt sorsunkat?
Atyavilág! Én most azonnal összepakolok és beállok egy cirkuszba....mondjuk állatgondozónak, mert máshoz nem igazán értenék.
Mindig is vonzott és teljesen elvarázsolt a cirkuszok színes világa, szóval ez a könyv most telitalálat volt számomra.
A legkorábbi cirkuszhoz kapcsolódó emlékem egy sok-sok évvel ezelőtt készült polaroid fotó, amin egy turbános férfi, Anya, a tesóm Bence, és én éppen egy krokodilt tapicskolunk. Tavaly is elmentünk egy Sopronban letáborozó cirkuszba, természetesen azért, hogy kisöcsémet, Tituszt is elvigyük egyszer, de én is nagyon izgatottan vártam az előadást, még az sem szegte kedvem, hogy Titi a fél előadás alatt duzzogott, mert nem rohantunk egyből vattacukorért. A lényeg, hogy én nagyon élveztem, mind az öreg hölgy produkcióját, aki elképesztő mennyiségű kis uszkárt varázsolt elő a szoknyája alól, mind a sötét hajú lányok különböző légtornász gyakorlatait, akik hol mexikói, hol indiai ring lányokként lettek felkonferálva.
Ez a könyv a cirkuszmániámat maximálisan kielégitette, de szerintem a kevésbé cirkusz rajongókat is teljesen elvarázsolná.
Jules Maroni személyében egy talpraesett, rendkívül elbűvölő kötéltáncos főhősnőt ismerhetünk meg. Hozzá jön még a kötéltánc királya címet méltán viselő apa, az orosz származású, gyönyörű műlovarnő anya, és a volt cirkuszcsillag, régi filmsztárokat megszégyenítő megjelenésű nagymama. Aztán van még a szépen lassan kibontakozó romantikus szál egy trapézművész ifjú Rómeó segédletével, szivarozó bohócok, régi babonák, egy csipet varázslat, és az elképesztő magasságokban kifeszített drótkötélen egy szál napernyővel sétáló lány. Kérdem én, mi kell még? :) Nagyon sajnáltam, amikor a végére értem a könyvnek, szívesen olvastam volna még tovább és tovább és tovább....
A kötélen sétálós részeknél jobban izgultam, mint bármelyik thrillernél mostanában, alig bírtam kordában tartani a szememet, nehogy belelessen a következő oldal történéseibe, a könyv végén lévő kötéltánc finálénál pedig szabályosan tövig rágtam a körmöm a nagy izgalomban.
A törénetbe Jules nyomozását végigkísérő finom misztikum engem is elbűvölt, és persze a kötéltánc izgalmai mellett, az a bizonyos rejtély felderítése is nagyon hajtott olvasás közben.
Nagyon köszönöm Gwenda Bondnak, hogy megteremtett nekem egy cirkuszt, aminek olvasás közben én is a tagja lehettem.
A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!
10/10
Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése