Graeme Simsion: A Rosie projekt

Don Tillman, az Asperger-szindrómás, furcsa, ámde elbűvölő és igen sikeres genetikusprofesszor számos kudarc után arra a következtetésre jut, hogy nincs romantikára "drótozva". Noha szerinte logikusan "nők széles skáláját kellene vonzania". Ám amikor idős szomszédasszonya, Daphne meggyőzi, hogy értékelje át a lehetőségeit, Don a maga rendezett, bizonyítékokra építő módján belefog a feleségprojektbe. Kidolgoz egy kérdőívet, amelynek segítségével megtalálhatja a tökéletes társat: azt a megbízható, absztinens, nem dohányzó nőt, aki beleillik fegyelmezett életébe... 

Általában kritikusan szemlélem a fülszövegeket, mert sokszor többet árul el, mint kellene, néha pedig félrevezet. Fenti fülszöveggel majdnem elégedett vagyok, mert nem árul el többet, mint ami az első pár oldalon ki is derül. Az egyedüli kifogásom, hogy bár valószínűleg Don Asperger-szindrómás, ez tényként,  konkrétan nem hangzik el a könyvben és ő sem írja le ezt magáról. Ez egyben érdekes momentum is volt a könyvben, gondolkodtam rajta, hogy miért is van ez így. Aztán rájöttem, hogy azért, mert Don tudja ezt magáról, de mivel teljesen megpróbál beilleszkedni, megtanulni az átlag és általános emberi viselkedésformákat, ez nem kap fontos jelentőséget az életében. Fontos jelentőséget kap viszont a szigorú heti időbeosztás és a Szabványosított Étkezési Rendszer, valamint a Feleségprojekt kérdőíve.

Már kb. az első tíz oldal után kijelentettem, hogy ez a könyv bekerül a kedvenc kategóriába, amennyiben továbbra is ilyen marad. És igen, ilyen maradt, új kedvenc könyvet avattam! Don egy nagyon szeretnivaló fickó, okos és szuperintelligens. Először a feleségkeresési kalandjaival mosolyogtatott meg,   bár meg kell jegyeznem, teljesen logikus volt a gondolatmenete a témát illetően, mégis furcsa és szórakoztató volt olvasni, hogyan próbál boldogulni a nagy mindennapi életben egy egyáltalán nem mindennapi férfi. 

Idős barátnője Daphne és Don kapcsolata megindító volt, és bizony előfordult, hogy elérzékenyültem, amikor kettőjükről olvastam.

Aztán egyszercsak berobban az életébe Rosie, és Don új tapasztalatokat szerez, új dolgokat fedez fel, közös kalandjaik sokkal többet nyújtanak neki, mint gondolná. Más szemmel is tudja nézni a világot és az embereket. Nagyon szerettem mindkettőjüket, és szinte mindenkit a könyvben. Szeretet, barátság, változások és állandóság, családi kapcsolatok és megpróbáltatások, nagyon megmosolyogtató és végig szórakoztató módon. Ez egy igazi kikapcsolódást nyújtó, lelket, szívet feltöltő könyv volt. 

10/10

Bea