Chevy Stevens: Nincs menekvés

Egy teljesen átlagos napon felbukkan egy teljesen átlagos, barátságos mosolyú vevő. A következő pillanatban azonban Annie, a fiatal ingatlanügynök már elkábítva és megkötözve fekszik egy furgon hátuljában. Amikor magához tér, távoli kunyhóban találja magát. Fogvatartója megszabja neki, mit és hogyan csináljon, megerőszakolja, teherbe ejti, bántalmazza. Vajon sikerül Annie-nak elmenekülni fogvatartója elől?

Véget érhet egyáltalán ez a rémálom?

Chevy Stevens briliáns thrillerében az áldozat szemszögéből ismerhetjük meg egy beteg elme működését, az Annie által csak Pszichónak nevezett fogvatartó bizarr szokásait és a hátborzongató tettek mögött felsejlő indítékokat. És miközben Annie a terápiás üléseken élete legborzalmasabb évének feldolgozásával küzd, elképzelhetetlenül fájdalmas felismerésekkel is szembesülnie kell.

Sokáig halogattam a könyv olvasását, mert a Te és A lepkegyűjtő után ezt csak egy újabb elrablós történetnek gondoltam. És már a fülszövegben említett "megerőszakolja, teherbe ejti, bántalmazza" hármas is hozzájárult ahhoz, hogy tologassam az olvasást. 

Hát meg kell mondjam ez a hármas tényleg igazán brutális, életszerű volt a könyvben, néha már rendesen rosszul éreztem magam az olvasás közben, ehhez nagyban hozzájárult az egyes szám első személyű elbeszélés is.

A könyv felépítése is nagyon érdekes volt, de nekem nagyon tetszett. Tulajdonképpen egy nagy spoilerrel indul az egész, hisz Annie egy terápiás foglalkozását követhetjük végig, tehát már itt egyértelművé válik számunkra, hogy sikerült kiszabadulnia a fogvatartójától. Egyébként pont a terápiás szál, és a múlt-jelen váltakozás miatt volt még pár ilyen előspoileres dolog, de érdekes módon ezek csak még izgalmasabbá tették a könyvet, sőt ezektől vált letehetetlenné, minél hamarabb szerettem volna már megtudni, hogy fognak az események a-ból b-be jutni.

Aztán eljutottam odáig a könyvben, hogy Annie kiszabadult (ugye ezt nem tekinthetjük spoilernek), és láttam, hogy még úgy bő száz oldal hátra van a könyvből. Na itt már-már kezdtem sejteni, hogy valami nagy csavar lesz várható, és egy percre sem tudtam letenni a könyvet.

És igazam is lett, de nem csupán egy nagy csavarban volt részem, hanem egy extra-giga-mega nagy csavarban. :) 

Most ez a könyv számomra felülmúlta az utóbbi időkben olvasott thrillerek mindegyikét, még a Holtodiglant is!

(Kíváncsian várom majd Anya véleményét is, mert nem fogom békén hagyni, míg ő is el nem olvassa.)

10/10

Zsófi