Belinda Alexandra káprázatos regénye a húszas évek elején kezdődik, két kivételes nővér életéről és az ausztrál némafilmek világáról szól.
A jómódban élő testvéreknek, Adélának és Klárának édesanyjuk halála után menekülniük kell Prágából, ezért az Ausztráliában élő nagybátyjuknál keresnek menedéket. Számtalan nehézség, kaland és megrendítő esemény után a már felnőtt Adélából filmrendező lesz.
Az Ezüst akácia egy feledhetetlen utazás a sokszínű emberi sorsok között. A történet szárnyat ad a képzeletünknek, melyben éppúgy benne van a remény, a csillogás és a szívfájdalom, mint ahogyan az Adéla által rendezett filmekben is.
Imádom Belinda Alexandra főhősnőinek sokszínűségét. Az egyik könyvében egy francia varieté-táncost ismerhetünk meg, a másikban egy zárdában nevelkedett olasz partizánnőt, vagy egy spanyol flamenco táncosnőt.
Ebben a könyvben is egy hasonlóan érdekes főhősnővel volt dolgunk Adéla személyében egy lelkes állat- és természetvédő némafilm rendezőt ( hűha, nem mindennapi kombináció ez :)) ismerhettünk meg.
A történetünk Csehországban kezdődik, itt ismerkedünk meg főhőseinkkel Klárával és Adéllal, akik aztán menekülni kényszerülnek szeretett szülőhazájukból és a távoli kontinensen, Ausztráliában remélnek menedéket.
Ausztráliában aztán megismerjük a lányok bácsikáját, Otát és bájos indiai feleségét, Ranjanát. Bepillantást nyerhetünk a húszas évekbeli Ausztrália világába, a helyi filmiparba, a mozik működésébe és a némafilmek világába.
Persze időközben még fény derül családi titkokra is, főhősnőnk szerelembe is esik, nehézségek állnak az útjába, majd megküzd velük, elesett rókakuzu kölykökön segít, megvalósítja álmait és végül boldog lesz. Minden megvan ebben a regényben ami egy jó Belinda Alexandra könyvhöz kell. Még azt is sikerül velem elhitetnie az írónőnek, hogy egy nő képes két férfit is tiszta szívvel szeretni. (Pedig én valahogy nagyon írtózom ezektől a szerelmi háromszöges helyzetektől.)
A nagy áradozásom mellett azért muszáj azt is megemlítenem, hogy most valahogy ezt a könyvet érzem az eddig a szerzőtől olvasott könyvek közül (Toszkán rózsa, Vadlevendula) a leggyengébbnek. Valahogy egy-két esemény egy kicsit kiszámítható volt. De ettől függetlenül maradok továbbra is az írónő hű olvasója (és rajongója is).
9/10
Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése