Richard Morais: Madame Mallory és kis indiai konyhafőnöke

„...egy gourmand-ban mindig van annyi tehetség és állhatatosság, hogy akkor is tud enni, ha már nem éhes.”

Nem voltak nagyon magasztaló vélemények erről a könyvről a molyon, de azt sem írták , hogy  nem jó, így győzött a kíváncsiságom és a tetszetős borító. A borítót is kifogásolták páran, de végül is van köze a regényhez, hiszen szerepel benne indiai kisfiú is, levendulás Franciaország is, és természetesen a francia konyha. A címéről is elmondhatom ugyanezt, szerepel benne Madame Mallory, szerepel benne kis indiai is, de kis indiai konyhafőnökként feltüntetni egy 17-18 éves fiatalembert, már nem annyira telitalálat, ez esetben jobb lett volna, ha marad az eredeti cím.

A  régebben olvasott vélemények  ott csücsültek várakozóan a fejemben, még akkor is, ha nem akartam, hogy befolyásoljanak. Úgy indultam a könyv olvasásának, hogy lehet, hogy nem fog tetszeni, de adok neki egy esélyt. Hasszán indiai családja azonban teljesen elbűvölt, a mumbai kifőzde működése megmosolyogtatott, és nagyon szívemhez nőttek a családtagjai is. Leginkább persze az édesapja, aki a család mozgatórugója és lelke volt. Nagyon tetszett az indiai része a történetnek, kicsit sajnáltam, amikor elköltöztek. Először Londonban, majd a francia Lumiere városkában kötöttek ki és telepedtek le. Szórakoztató volt viszályuk Madame Malloryval, majd Hasszán egyszercsak felnőtt, különvált a családtól és külön folytatódott az élete. Ez sem volt unalmas, de ahogyan ő maga is depressziós volt, a könyv hangulata is leült kissé, nem volt mosolyognivaló, volt viszont gazdasági válság, tragédiák, Michelin csillagok, szomorúság,  de aztán a végén, megkaptuk az ígéretet, hogy Hasszán felülkerekedik depresszióján, bánatán, és elkezdi élni a saját, örömteli életét. 

8/10

Bea