2015. szeptember 24., csütörtök

Richard Adams: Gesztenye, a honalapító

Vakarcs a legapróbb az egész nyúltanyán, de titokzatos képesség  szorult beléje: tévedhetetlenül megérzi a jövőt. Íme most is rátör a látnokok emésztő nyughatatlansága, tudja, hogy a tanyát közeli végveszély fenyegeti. De ki hallgat a prófétára a maga hazájában? Mindössze egy tucatnyi társa  kerekedik föl vele együtt a nyúltermészettel igazán ellenkező vándorútra, hogy száz veszéllyel dacolva új lakóhelyet találjanak. És amikor itt már biztonságban érezhetnék magukat, csak akkor törnek rájuk még nagyobb veszedelmek, akkor várnak rájuk a még nyaktörőbb kalandok. Aki Gesztenye, Vakarcs, Bósás és a többi hős tapsifüles történetét végigizgulta, kétszer is meggondolja majd, hogy nyúlszívűnek nevezze a gyáva embert.

Ez a könyv az Eleanor és Park könyv elolvasása után került a kezembe, Eleanor kíváncsivá tett, ugyanis nagyon szerette ezt a könyvet.  Nekem pedig bekerült a kedvenceim közé. A könyv  olvasása közben egy idő után a Gyűrűk ura története jutott eszembe, mert itt is vándorolnak, először egy új otthonért, aztán ismét útra kelnek, már-már egy "szent célért". Közben pedig elmélkednek, okos terveket szőnek, hogyan ússzák meg egyik-másik nehéz helyzetet, és nagyon sokat mesélnek benne egymásnak, régi történeteket. Nagyon aranyos momentuma a könyvnek ez a nyugodt, de akár veszedelmes pillanatokban is történő mesélés, amivel a mesélő megnyugtatja a többi, esetleg zaklatott nyulat, elfeledteti velük fájdalmaikat és félelmeiket., és még erőt is ad a következő megpróbáltatáshoz. Sokat megtudtam a nyulakról, a rétekről, a természetről. A könyvbeli okos nyulak tisztelik a többi állatot, ezáltal egy igen szeretnivaló madarat is megismerhetünk ebben a mesében. Egy kedves, szabad világ a nyulak élete - vannak kivételek -, ugyanakkor olykor kemény munka is, de a szabad nyulaknak az a legfontosabb, hogy élvezzék az életet, bármikor kimehessenek silflay-re, és a hrakázni. Nagyon aranyosak ezek a nyúlnyelvi szavak, és bár eddig is szerettem a nyuszikat, most már teljesen más szemmel nézek majd rájuk. A nevek is nagyon tetszettek, Gesztenye, Bósás, Vakarcs, Turpincs, Magyal, Kakukkfű, Nadálytő kapitány stb. Én már egy ideje szégyellem is magam, amiért a mi kis édes törpenyuszinknak nem tudtunk nevet adni, egyszerűen csak "nyuszinak" hívjuk, és azzal igazoljuk eme fantáziátlanságunkat, hogy a Micimackóban is csak nyuszinak hívják a nyulat. :)
(Ha esetleg valakinek ötlete támad, hogyan nevezzük el a fotón szereplő lánynyuszinkat, szívesen várjuk!(-: ))

A mi Nyuszink

Visszatérve a könyvre, imádtam olvasni, szép lassan haladtam vele, kiélveztem minden szavát. Bár gyerekek is élvezhetik, már-már azt mondanám rá, hogy ez egy felnőtteknek szóló szépirodalom. Bár el tudom képzelni, hogy kisebb gyerekeknek esténként felolvasva nagy kaland lehet ez a könyv. Nekem mindenesetre az volt. Amit pedig a könyv alapján megállapítottam: A nyulak igenis bátrak!!! 

10/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése