Ez a történet egy szigetről szól, ami olyan kicsi, hogy egyetlen térképen sem szerepel. Egy kislányról, akinek az édesanyja egy évvel ezelőtt elindult otthonról a legszebb cipőjében és soha többé nem tért vissza. Szól még Tiszteletesről, aki japán tornagyakorlatokkal tölti az idejét, és perecet süt. Ládásról, aki különleges dobozokat szállít a világ minden tájára. Meg Nevenincs kutyáról, aki nagyon szereti a narancsos sütit, a tüzes karikákon való átugrálást viszont annál kevésbé. Amikor a tenger egy ismeretlen fiút sodor a partra, az ő egyhangú életük teljesen felborul, Minou pedig nyomozásba kezd...
Nem tagadom először a könyv gyönyörű borítója, aztán amikor a kezembe vettem aranyos mérete ragadott meg. A fülszöveget elolvasva is nagyon érdekesnek, ígéretesnek tűnt.
Tetszett a könyv stílusa, tetszettek a szereplők, tetszett a történet, bevallom igazából csak egyvalami nem tetszett, mégpedig a történet befejezése. Számítottam valamiféle megoldásra, szép lezárásra, de sajnos nem kaptam meg.
Egy kicsit nekem a Hová tűntél Bernadette című könyv is eszembe jutott olvasás közben, ami nem volt baj, mert nagyon szerettem azt a könyvet. Jó volt ezeket a felnőtt dolgokat, problémákat egy naív, ártatlan kislány szemén keresztül látni.
A sziget összes különc lakója (mind az emberek és állatok is) nagyon a szívemhez nőtt, a furcsa szokásaikkal együtt.
A halott fiú jelenléte eleinte nem zavart, annyira belefeledkeztem a történetbe, magával ragadott a könyv kicsit nyomasztó, sejtelmes, de mindenképpen mosolyra fakasztó hangulata. De aztán rájöttem, hogy a halott fiú azért egy kicsit morbid eleme is ennek a könyvnek, és gyerek kezébe sem szívesen adnám.
A legnagyobb csalódás akkor is a történet befejezése volt számomra, én sajnálom a legjobban, hogy ilyen furcsán és gyorsan lett vége.
7,5/10
Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése