Leitner Olga: Bakker, azok a csoddálatos férfiak!

Azt gondoltam, hogy ez a könyv a férfiakról szól, nekünk nőknek. Nagyokat mosolyogtam rajta az elején, aztán bólogattam a közepén, és feldühödtem egy kicsit a végén. No nem a könyvre gurultam be, hanem a férfiakra. Hogy miért is nem értenek meg bennünket, nőket?  Meg akarnak-e egyáltalán érteni bennünket? Vagy tulajdonképpen nagyon okosak, mert rájöttek, hogy még mindig jobb nekik így, hogy nem értenek meg bennünket. Mert ha megértenének, akkor örök szomorúság lenne az életük ezután, hogy így bántak velünk szegény - meg nem értett - nőkkel eddig, és azon kellene hátra lévő életükben munkálkodniuk, hogy jóvátegyék vétkeiket. :)

A könyv olvasása közben jött a felismerés, hogy jééé, ezeket a pasikat én szinte mind ismerem!! Ismerem a tinédzser fiút, aki szünetben az aulában kicsire összehajtogatott, kockás papírra  angolul írt I love you-k hosszú sorát írta, ismerem a hamis bókolót, és ismerem az egy éjszakára hajtót. Ismerem a szerelmest, és ismerem a társkeresőt. Tulajdonképpen mi nők, mindannyian ismerjük egyik-másik, elég sok típusát a férfiaknak, ha elég idősek vagyunk már hozzá. 

Tetszett, ahogy összegyűjtötte Leitner Olga ezeket a férfitípusokat, viselkedésmintákat,  és őszintén, szókimondón, nagyon kritikusan és szabadszájúan kifigurázta őket. Na jó, nem értettem mindenben 100 %-osan egyet vele (90-ben azért igen:)), de tetszett, ahogyan kiállt a női nem mellett. Mindamellett, hogy remekül szórakoztam, megnyugvást is adott ez a könyv, az én csodddálatos férfimat illetően. :) Mert bár nem egy átlagos csodddálatos, de vannak átlagos tulajdonságai, mint pl. soha nem talál semmit, akkor sem, ha ott van a kezében, nem hall, nem lát, ha számítógép előtt ül és egy problémát old meg éppen. Ha felpróbálok és megmutatok neki egy frissen vásárolt felsőt és megpördülök előtte, hogy na milyen apukám, akkor bőszen dicséri az öt éve meglévő farmeromat, miszerint milyen csinos benne a hátsóm.:) Ha pedig azt mondom neki, hogy ezt meg kell beszélnünk, akkor "Jaj nekem" felkiáltással elsompolyog, majd két perc múlva megtalálom a kanapén horkolva. :)

De azért ő az én csodddálatos férjem már 10 éve, a maga hiányosságaival és kedvességeivel, mert azért vannak neki azok is, és éppen ennyi ideje próbáljuk egymást megérteni. Vannak napok, amikor sikerül.:) Amikor azt mondja megérti azt, amit mondok és majd ezen túl odafigyel, másképp csinálja. És másnap hajnali négykor felébreszt, hogy tényleg nem varrtam fel a gombot a munkásnadrágjára???!!! És én csúnya, gonosz, feledékeny nő, tényleg nem varrtam fel, és a puha, meleg ágyból szégyenkezve pislogok, pedig ő egy csodddálatos férfi, aki megteremti nekem azt a csodálatos lehetőséget, hogy itthon lehessek a gyerekeimmel, a kertemben molyoljak a növényeimmel és annyit olvassak, amennyit csak bírok. Az a tény pedig mindent visz, hogy a "Szeretlek" szó ritkábban már ugyan, mint hajdanán, de még 10 év után is szerepel a szótárában és használja is. Szóval, mégha nem is értjük egymást, és vannak is rossz tulajdonságaik, kétoldalú ez a dolog. Nekünk nőknek is vannak rossz tulajdonságaink (á dehogy vannak, csak olvassa a blogot), és  sokszor mi, nők sem azt mondjuk, azt tesszük, amit ezek a csodddálatosak szeretnének.

A könyv végére rájöttem, hogy ez a könyv  nemcsak nőknek szól férfiakról, hanem tulajdonképpen a férfiak is nagyon sokat tanulhatnának belőle, rólunk nőkről. Egyenesen kezelési tájékoztató a női nemről,  némi odafigyeléssel saját használatra átalakítva, nagyon sokat kihozhat belőle egy pasi. Amennyiben persze megfelelő önkritikával rendelkezik, valamint kellő humorral végig bírja olvasni a könyvet, és nem veszi magára a benne írtakat. :)) Ha azonban nincsenek meg benne a fentebb említett tulajdonságok, akkor férfiember ne vegye a kezébe, mert nem garantálható a könyv testi épsége! :)

Köszönöm az Athenaeum Kiadónak a könyvet!

Bea