Justin Cronin: A szabadulás

Rákbeteg felesége halála után dr. Lear, az özvegy tudós elkezdi kutatni a hosszú élet titkát, a betegségek és az öregedés ellenszerét. A hamarosan a hadsereg felügyelete alá kerülő kísérletsorozat erdményeként azonban a 12 kísérleti alany - minden emberi vonását elvesztve - félelmetes, gyilkos lénnyé alakul át. A kutatás utolsó fázisában a tudósnak szüksége van egy kislányra is, akit szintén beoltanak a kiszámíthatatlan hatású vírussal. Annak ellenére, hogy a Colorado-hegységbeli kísérleti telepet kommandósok őrzik, a kísérleti alanyok, azaz a "fertőzöttek" kiszabadulnak. Senki és semmi nem állíthatja meg őket, a fertőzés egyre terjed, s mind több ember válik hozzájuk hasonló vérszomjas szörnyeteggé. Egyedül Amy, a hatéves kislány szervezete reagál másképpen a vírusra. A különös, világító lényekké átalakuló fertőzöttek az Egyesült Államok egész területét ellepik: már csak egy emberi közösség marad valahol Kaliforniában, melynek tagjai jól kiépített erődjük és harcosaik segítsével majd' száz éven át megakadályozzák a fertőzöttek bejutását. A Kolónia lakói elszigetelten élnek a kaliforniai hegyekben, a régi, vírus előtti világot az idősek beszámolóiból vagy a hosszú Portyákon látott romokból ismerik. Egy nap egy idegen lány jelenik a Kolónia kapujában - Amy. Felbukkanása gyökeres változást hoz a Kolónia életében...

Már nagyon régóta szemeztem ezzel a könyvel, évekkel ezelőtt láttam meg egy könyvesboltban, és a fülszöveg egyből felkeltette a figyelmem, de valamiért mégis csak most, évekkel később olvastam el, na mindegy, jobb később mint soha. :)

A könyv első része nagyon jó volt, sejtelmes, rejtelmes, Lacey nővér megjelenése pedig számomra egy kis misztikumot is csempészett a történetbe. Egy kicsit még olyan Stephen King-es érzésem volt ennek a résznek az olvasása közben. Sajnos erről az első részről nem is nagyon írnak a fülszövegben. Disztópiákban legtöbbször mindig csak azt látjuk, hogy milyen lett a világ, arról sajnos nem olvashattunk, hogy milyen történések vezettek odáig. Ebben a könyvben viszont (igen, annak a bizonyos első résznek hála...) minden hibát és lépést megismerhetünk, ami a vírus kitöréséhez, majd az emberiség pusztulásához vezetett.

De aztán jön a második rész, én pedig felkiáltok: A fenébe nekem senki sem szólt a vámpírokról! :) 

A különös, világító lényekké átalakuló fertőzöttek - így olvashattuk ugye a fülszövegben, és nekem erről nem vámpírok jutottak eszembe. De végül is felülemelkedtem a vámpíros megrázkódtatáson, olvastam tovább a könyvet, és attól eltekintve, hogy egy kicsit erősnek éreztem a váltást az első és második rész között, tetszett ez is. Jó volt a Kolónia társadalmáról, rendszeréről, mindennapjairól olvasni. Tetszett, hogy több szereplő szemszögéből is olvashatjuk a történetet. Az én két kedvenc szereplőm Sara és Michael lett.

De aztán, jöjjön még egy de, eljött az a rész amikor nekem már túl sok volt ezekből a zombiszerű vámpírlényekből, ezt a telepatikus, álomszerű kommunikációt sem igazán sikerült teljesen befogadnom.

Egy idő után már a könyv hosszának indokoltságán is elgondolkoztam...mármint, hogy a kevesebb, néha több (és jobb).

Mindent összevetve végül is nem volt rossz könyv ez, akik szeretik a zombis, vámpíros disztópiákat, azoknak mindenképpen ajánlom olvasásra. Azoknak pedig akik már szintén régóta szemeznek ezzel a könyvvel,  azt mondanám, hogy adjanak neki egy esélyt.

Természetesen meg fogok próbálkozni a második résszel is. :)

8/10

Zsófi