Amikor a 15 éves Naomi az iskolai színjátszó kör előadása után nyomtalanul eltűnik, az édesanyja, Jenny rádöbben, talán nem is ismeri a lányát igazán....
Egy évvel később még mindig nem bukkantak a kamasz lány nyomára. Az eltűnés napját követő sokk szétzilálja Jenny ideálisnak tűnő életét, a családja széthullik. És bár a nyomok kihűltek, az asszony számára a kutatás csak most kezdődik.
Ez a könyv egy anyáról szól, aki nem találta meg az egyensúlyt. Az egyensúlyt a karrier és a családja között. Ezért szörnyű árat fizet. A bizonyosságot, hogy eltűnt 15 éves lánya. A bizonytalanságot, hogy él-e még. A családja széthullik, miközben ő maga is azzal küzd, hogy ne hulljon darabjaira. Hogy tudjon hinni abban, hogy a lánya él. Hogy másik két gyermekét ne veszítse el. Vagy már mindent elveszített?
A regény történései két részre oszlanak, az egyik a Naomi eltűnése körüli időszak, a másikban Jennyt látjuk egy év múlva. Az ő szemén, gondolatain, érzésein keresztül látjuk Naomit, a fiúkat és Tedet, a férjét. Jenny próbálja életben tartani a testét és a lelkét. Miközben újra végiggondolja és átéli a múltat. Hogy hol hibázott és mit tehetett volna. Nyomasztó könyv volt, mert bár én nem tudom elképzelni, hogy ennyire ne ismerjem a gyerekeimet, azt viszont tudom, hogy egy anyának iszonyú nehéz dolga van... Egy dolgozó anyának még nehezebb. Egy dolgozó anyának, akinek a munkáján életek múlhatnak, pedig iszonyatosan nehéz. Néha könnyebb elnapolni a dolgok megoldását, ahogyan Jenny is tette. És általában nem is következik be semmi rossz, és nincs is késő ahhoz, hogy megoldjuk a problémákat. Hacsak nem történik valami tragédia. Mint ahogy ebben az esetben. Jennynek késő volt.
Megértettem Jenny szenvedését, a gyengeségét, mert miközben nap, mint nap látta ébren és álmaiban a lányát holtan, reménykedett benne, hogy talán csak elszökött.... A remény adott neki erőt, de a kétségek letaglózták. De azért megpróbált élni, mert ha Naomi él, akkor egyszer szüksége lesz az anyjára... Közben megtett mindent, hogy megpróbálja egyben tartani a családot, több-kevesebb sikerrel, a festészetből merített erőt, és barátok is szegődtek mellé. Miközben pedig gondolataiban visszatért a múltba, próbálta megismerni a lányát, a reménnyel, hogy válaszokat kap, a jelenben egy újabb tényező bukkan fel a múltból, ami talán segíthet megtalálni Naomit...
Tele részvéttel olvastam ezt a könyvet, nem is akartam magam Jenny helyébe beleképzelni, azon viszont nagyon elgondolkodtam, hogy tényleg 100 %-ban ő, mint anya-e hibás (no és persze a férje), hogy így alakultak a dolgok. Vagy a kamasz lánya akkor is elfordul tőle, csak azért mert tini.. Hmmm... Nem egyszerű dolog ez. Nekem szerencsém volt ezzel a korszakkal.
A könyvet köszönöm a General Press Kiadónak!
10/10
Bea
Én épp jelenleg olvasom a könyvet, kb. még 50 oldal van hátra, így még nem állt össze teljesen bennem a történet, de eddig nagyon tetszik. :o)
VálaszTörlésÖrülök neki, és annak is örülnék ha elmondanàd majd, hogy tetszett a vége. :)
TörlésLegjobb könyv amit olvastam ! Ajánlom mindenkinek !:)
VálaszTörlésA nem gondoltam volna hogy így lesz vége :(
Jaj de örülök, hogy megírtad ezt nekünk! Mert ugye nekem is nagyon tetszett, de a moly. hu oldalon elég vegyes volt a fogadtatás. Voltak, akiknek kifejezetten nem tetszett, ezért örülök egy ilyen véleménynek. :) Hát igen, a vége az engem is meglepett, de végülis igy elképzelhető bármiféle folytatás. :) Bea
TörlésNekem is tetszett, bár a végén gyakorlatilag a semmiből robban be a "megoldószál". Szép és fájdalmas könyv volt.
VálaszTörlésUgye, hogy szép és jó könyv volt?! Örülök, hogy egyre többen vagyunk, akik így gondoljuk. Köszönöm, Bea
Törlés