Belinda Alexandra: Toszkán rózsa

Végy egy zárdába adott csecsemőt, akivel 15 évesen találkozunk legközelebb, adj hozzá egy ódon olasz kastélyt, gonosz úrnővel, kedves kislánnyal, itt hints bele egy kis titokzatosságot, majd keverd meg egy kis börtönnel, erőszakkal, olasz fasizmussal, tedd pikánssá vándorszínészettel és egy újabb csecsemővel, ekkor hozzáadod a fő alapanyagot a 2. világháborút, az olasz embereket, Mussolinit, fűszerezd meg szerelemmel, zenével, művészettel, családdal, összetartással, bajtársiassággal. Ha mindez megvan, megkapod Belinda Alexandra Toszkán rózsáját, ami a végső "fogyasztásig" fogva tart, nem tudod letenni. Kritizálhatod, hogy ebből vagy abból kicsit sok, vagy éppen kevés van benne, nem szeretheted az egyik hozzávalóját, te kihagynád belőle, de attól még élvezheted, és elismerheted, hogy ez egy remek könyv.

Olyan volt ez a történet, mintha Belinda Alexandra több könyv ötletét gyúrta volna egybe. Voltak részek, amikből még szívesen olvastam volna tovább, volt olyan történés benne, amit a nagyságához képest nem találtam elég drámainak :), és sok olyan volt, ami úgy volt jó, ahogy volt. Szeretem azokat a történeteket, amiben egy embert, ebben az esetben Rosa-t követhetünk végig életének fontos eseményein, ahol a szemünk láttára bontakozik ki és fejlődik egy ember, egy erős nő jelleme. Szeretem a romantikus könyveket, sőt még azt is szeretem, ha van bonyodalom és gonosz is egy könyvben (aki persze majd elnyeri méltó jutalmát:)), a titkok, rejtélyek és egy kis misztikum pedig sosem volt ellenemre. 

Mindez benne volt ebben a könyvben, és bár voltak benne kiszámítható dolgok, de ugyanúgy voltak meglepetések is, a legvége, amikor pedig már azt hittem mindent tudok, na ott egy jó kis csavar volt! 

10/10

Bea