Egy nap Vancouver lakossága azt tapasztalja, hogy senki, vagyis szinte senki nem aludt előző éjjel. Másnap ugyanez történik. Harmadnap megint.
Kiderül, hogy az egész világ ugyanabban a bajban szenved. Csupán néhányan maradnak az alvás képességének birtokában, ráadásul mind ugyanarról álmodnak: egy furcsa, aranyszínű fényről.
Hat napnyi teljes alvásmegvonás után bekövetkezik az alvásdeprivációs pszichózis.
Négy hét után a test belehal. A két időpont közt pedig elszabadul a pánik és a pokol. Egy bizarr, új világ jön létre, amelyben azok veszik át a vezetést, akik korábban a társadalom peremére szorultak és az új hatalom egészében nyeli le a régit.
Már megint a tetszetős borító - érdekes fülszöveg (ja, meg persze, hogy olvasok valami olyat, amit nem igazán szoktam) csapdájába estem bele.
Így került a kezembe ez a Saramago Vakság című könyvére hasonlító, de új élményekkel már nem igazán szolgáló könyv.
A miértekre itt hiába keresnénk választ, a könyvben nem esik szó arról, hogy miért tört rá az emberiségre az álmatlanság. Csak egyszerűen vannak az Alvók és a Felébredtek.
Az azonban elgondolkodtatott, hogy vajon tényleg lehetséges lenne-e az, hogy az emberiség, a civilizáció ilyen hamar összeomoljon.
Nód létrejötte nekem egy kicsit Philip K. Dick történeteit jutatta eszembe, sőt ezt még érdekesnek is találtam egy darabig, de aztán az egész történet valamiféle szürreális, elvont irányba ment át. Eléggé nyomasztó olvasmány volt.
5/10
Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése