1938 tavaszán járunk, amikor is a zsidóknak már nem biztonságos Bécsben élniük. A fiatal Elise Landaunak sikerül Angliában egy udvarháznál munkát találnia, így kénytelen a családját, a fényűzést és a kényelmet hátrahagyni, és szobalányként folytatni eddigi életét, egy számára teljesen idegen országban. Lakóhelye ezentúl Tyneford lesz, az öbölnél álló hatalmas ház, ahol a cselédek folyvást ezüstöt fényesítenek, és frissítőket szolgálnak fel a teraszon. De a háború fenyegetően közeleg, a világ nagy változások előtt áll. Amikor Tyneford urának ifjú örököse, Kit hazatér, a két fiatal között szokatlan barátság szövődik, amely átformálja Tynefordot és Elisét is - visszavonhatatlanul.
És végre megvan az augusztusi szabadon választott Mini-Könyvklubos olvasmányom is. (A Mini-Könyvklubról már írtam korábban is egy bejegyzést, amit ide kattintva érhettek el, és ne feledjétek, még ér jelentkezni! :))
Ez a könyv sajnos kivételt képez az eddigi Könyvklubos romantikus olvasmányaim közül, mégpedig azért, mert az előző három könyvvel ellentétben, ez most nem annyira tetszett.
Egész jól indult a könyv, persze Elisét nem kedveltem még túlzottan a könyv elején, gyerekesnek és elkényeztetettnek tartottam, de aztán ahogy haladtak az események a jelleme szépen fejlődött és kikupálódott, olyannyira, hogy meg is szerettem őt.
A Kittel kibontakozó szerelmük is nagyon jól kidolgozott, és egyedi volt.
Szerettem, ahogy az írónő bemutatta Tynefordot, a gyönyörű angol vidéket, a cselédek mindennapi munkáit, az udvarház életét, a halászatot, a fényűző esti bálokat.
A könyv második felében azonban nagyon elromlottak a dolgok, ott kezdődik, hogy úgy száz oldallal bőven lehetett volna rövidebb a könyv, és így talán a történet sem laposodott volna el.
VIGYÁZAT A KÖVETKEZŐ RÉSZ CSELEKMÉNY LEÍRÁST TARTALMAZ!
Persze várható volt Kit eltávolítása a színről (amit a II. világháború kitörése biztosított), hogy Elise a hősszerelmes szerepében csilloghasson, de Kit eltávolításának módja számomra akkor is felháborító és nem túl valósághű volt. Már az első vitorlás akciót is feleslegesnek éreztem a történet szempontjából, nem értettem miért nem hívhatják egyszerűen csak vissza a seregbe, és halhat meg majd hősként a csatatéren. Miért kell a felettesétől azt a parancsot kapnia, hogy most azonnal induljon ki egy hajóval vissza az egységéhez a nyílt óceánra? Meg egyébként is eddigi (háborús könyvekből és filmekből szerzett) ismereteim alapján a sebesülteket már nem is az eredeti egységükhöz szokták visszaküldeni... kételyeimet megosztottam családunk férfi tagjaival, ők is azt mondták, hogy ez tényleg így szokott lenni.
Egyszóval nem értem, ha már egy író a II. világháború időszakát használja a regénye színteréül, akkor miért nem tud hű maradni a valósághoz. Miért kell főhősét egy a valóságtól elrugaszkodott kamikaze akcióba küldeni? Ja, igen a második vitorlás akció volt ez a bizonyos halálos küldetés, ami után Tyneford lakói, és szenvedő (és nem reménykedő) hősszerelmesünk Elise, bár teljes bizonyosságot nem szereztek róla, hogy Kit halott, ők úgy döntöttek mégis az lesz, és innentől kezdve már csak múltidőben beszéltek róla.
A regény vége számomra már nem tartogatott semmiféle csavart, hisz sejtettem, hogy valami ilyesféle vége lesz...
CSELEKMÉNY LEÍRÁS VÉGE!
Még én magam is meglepődtem azon, hogy nem annyira tetszett ez a könyv, annál is inkább mivel a molyon is 90%-os volt...na mindegy ízlések és különbözőségek. :)
Még kihoztuk a könyvtárból Natasha Solomons másik könyvét is, a Mr. Rosenblum listáját, és hát igen annak is olyan elképesztően szép borítója van, mint a Tyneford háznak.... majd Anyával előolvastatom... :)
7/10
Zsófi
Kár, hogy neked nem annyira tetszett ez a könyv. Én még nem olvastam, de már régen kiszúrtam, már csak megszerezni kéne valahonnan. Arra pedig kíváncsi leszek, hogy a Mr. Rosenblum listájáról mit fogsz (vagy fogtok) gondolni, mert nagyon jónak tűnik :)
VálaszTörlésMindenképp olvasd majd el, lehet neked tetszeni fog, és a könyv első fele tényleg nagyon jó volt, a fülszövegben még Kate Morton könyveihez is hasonlították, bár én sok hasonlóságot nem fedeztem fel. :)
TörlésAnya már el(ő) olvasta a Rosenblum-t, és nagyon tetszett neki ( lesz bejegyzés is hamarosan), úgyhogy én is elfogom olvasni. :)
zsófi.
Biztos el fogom, főleg mert az írónőtől az Eltűnt férjek galériáját nagyon szerettem :) A Rosenblumról pedig nagyon várom a bejegyzést :)
TörlésAzt meg nekünk kell megszerezni valahonnan. :) Bízom a könyvtárunkban :)
TörlésA leírásod alapján azt gondoltam, nem adsz majd 5 pontnál többet a könyvnek. De ezek szerint inkább felemás érzésed volt vele, mint rossz. (?) Az mondjuk tényleg furcsa, hogy ha már történelmi regényt ír, akkor miért nem írja hitelesen. Na kíváncsi leszek majd a másik regényére is, hogy az jobb-e.
VálaszTörlésIgen, teljesen felemás érzéseim voltak a könyvvel kapcsolatban, az első fele tetszett, a második egyáltalán nem. :)
TörlésEzzel a tízes pontrendszerrel sokszor mi is gondban vagyunk, mivel öt alatt még sosem adtunk pontot, így elég lenne öt is, de már úgy megszoktuk...... :) Alaposan megdolgoztatt minket ez a pontozás, olyan is volt, hogy két nap elteltével én is csodálkoztam, hogy miért annyi pontot adtam egy adott könyvre. :)
A pontozás nehéz kérdés valóban, főleg, hogy idővel változhat az ember véleménye egy könyvről. Velem is előfordul időnként, hogy egy könyv, ami nem tett rám benyomást, fél év múlva még mindig eszembe jut időnként, és akkor csodálkozom, hogy miért ilyen kevés pontot adtam. Vagy épp fordítva.
TörlésÉn egyébként úgy szoktam, hogy arra adok 3 pontot (az ötből), ami átlagosnak tűnik, ötöt csak annak, ami tökéletes volt számomra, a többit meg ezekhez lövöm be. De nem könnyű, mindig szoktam töprengeni rajta, hogy ennek most mennyit adjak, főleg ha voltak nagyon jó és elég gyenge részei is a könyvnek. :)
Nekem nincs ilyen logikus rendszerem sajnos. :) Amikor befejezek egy könyvet, a pillanat a legvégén dönti el a pontot, vagy már közben :), hogy milyen volt olvasni és milyen érzések vannak bennem a végén. Én pl gyakrabban adok 10-est, mint Zsófi :)
TörlésNálam is várólistás a könyv, legfőképpen a hangulatára vagyok kíváncsi. Tetszett az értékelésed.
VálaszTörlésKöszönöm. :)
TörlésA hangulata tökéletes volt, nem olyan Kate Mortonos sötét, baljós(persze ezt is szeretem) , hanem bájos és "világos". :) Remekül bemutatta az angol szolgálók és uraik viszonyát, életét.
zsófi