Ilyen és ehhez hasonló szösszenetek vannak ebben a kis könyvecskében. Magyarósi Gizella a Marcello D'Orta könyvek fordítója, az olasz tanár úr könyveinek mintájára megalkotta a saját magyar változatát. Kitalált egy országos pályázatot, tanárokat, könyvtárosokat mozgósított, szétküldte a kérdéseit: Mi a barátság? Miért jó a szerelem? Legszebb nyári élmény, kedvenc állat, ilyen és ehhez hasonló témákban várt válaszokat, és azok segítségével összegyúrta ezt a kis könyvet.
Néha jókat mosolyogtam rajta, kedves volt, ahogy "gyerekszáj" stílusban íródtak a válaszok, de egyvalami nagyon zavart. Mégpedig a rengeteg helyesírási hiba. Tudom, hogy szándékosan voltak benne, valószínűleg ezzel érzékeltetve a gyerekek válaszaiban is előfordulókat, de annyira sok volt, majdnem mindegyikben hemzsegtek a hibák, hogy engem ez nagyon bosszantott. Ha kicsit kevesebb lett volna, és néha nem azt éreztem volna, hogy ezeknek a gyerekeknek bizony nem sok eszük van, akkor még élvezhettem volna is a könyvet. Így csak gyorsan elolvastam. :) A fentebb idézett szövegrészben például nem volt egy hiba sem, és szerintem így is nagyon aranyos.
Kárpótlásul magamnak (és nektek is:)) leírok ide egy pár olyan gyerekszáj-jellegű írásomat, amikhez a mi családunk (legfőképpen Titusz) szolgáltatta az alapanyagot:
Zsófi a nővérem. Szép lány. Anyát és Zsófit akartam feleségül venni. De Zsófi ma kidobta a játékaimat, mert nem pakoltam el. Holnap inkább megkérdezem Aminát az oviban, hogy hozzám jön-e feleségül, de csak akkor, ha szeret a földön a sok játék között járkálni.
Hétfőn sütött a nap, pólót és rövidnadrágot vettem fel.
Kedden esett az eső, gumicsizmában és esőkabátban voltam.
Szerdán fújt a szél és hideg volt, pulcsiba és széldzsekibe bújtam.
Csütörtökön Anyák napi ünnepség volt az oviban, ünneplő ruhát adott rám Anya.
Pénteken otthon maradtam, otthoni ruhában.
Szombaton nagymamámhoz mentem, homokozós, játszós ruhában.
Csoda, hogy Anya meg tudja jegyezni, hogy mikor milyen ruhát kell felvennem.
Anyától örököltem a pisze orromat és a fülemet.
Apától a hajam színét és a pocakomat.
Kár, hogy nem örököltem a szakállát és a bajuszát is, mert akkor összetévesztenének vele és bármikor vehetnék jégkrémet a boltban, de így látják, hogy kicsi vagyok és tudják, hogy biztos nincs pénzem.
Egy perselyben gyűjtöm a pénzemet. Odaadtam Anyának, hogy tudjon venni kertes házat. De Anya azt mondta, hogy ez egy téglára sem elég, gyűjtsek még hozzá. Ezt nem értem, mert nem is téglára adtam, hanem házra.
Anyának és Apának a kisfia vagyok. Mamának és Papának az unokája. Zsófinak és Bencének a tesója. Dédinek a dédunokája, Petinek és Levinek a barátja. De kije vagyok a szomszéd néninek?
Eddig Amina volt az oviban a szerelmem. De most már ő megnőtt és nincs foga. Ezért új lányt találtam magamnak, Hannát. Ő még kicsi és a foga sem hullott ki. Ezért bármikor tud velem mogyorót enni.
Zsófi és Bence szoktak egymással veszekedni. Én is szoktam velük veszekedni, akkor ők is veszekednek velem. De ekkor már Anya és Apa is veszekszik velünk. És mindenki veszekszik, már azt sem tudják kivel.
Ha Zsófi és Bence nyugton maradnának ilyenkor, akkor nincs ez a nagy hajcihő.
Egyszer világgá akartam menni. Felvettem a hátizsákomat, a kabátomat, a sapkámat. De nem találtam a cipőmet, csak a pizsamámat. Így gyorsan felvettem és lefeküdtem aludni.
Nagyon tetszett. Főleg a saját történetek. Akár össze lehetne gyűjteni egy kicsi könyvecskében is, szivesen olvasgatnám.
VálaszTörlésKöszönöm, azért könyvecskében még nen gondolkozom :)
Törlés