Erről a könyvről a molyon olvastam először, kívánságlistás lett. Amikor elkezdtem olvasni azt hittem, hogy ez egy gyerekeknek szóló könyv. Az állatok beszélnek egymással, egy kutya, két elefánt és egy gorilla. Egy gorilla, akinek nagyon bölcs gondolatai vannak és aki szeret rajzolni. Egy gorilla, aki egy cirkuszközpontú bevásárlóközpontban lakik, a rajzait húsz dollárért (kerettel huszonötért) árulják a lakhelye melletti ajándékboltban.
Júlia a kislány is fontos szereplője a történetnek, aki a jó emberek közé tartozik. Mert nem minden ember gonosz. Ezt tudja Ivan is, és tudja Ruby is a kiselefánt. Csak még Bob a hajléktalan kutyus nincs meggyőzve erről. De Ivant nagyon szereti. Ivan pedig nagyon szereti Stellát, majd Rubyt. Ruby olyannyira fontossá válik számára, hogy megígér valamit, és ezért még többet gondolkozik.
Ez egy olyan könyv, amit minden felnőttnek és gyereknek is el kellene olvasnia. Az állatok tiszteletére, szeretetére és megértésére tanít. Arra, hogy az állatok is érző és gondolkodó lények, nem tarthatjuk olyan körülmények között őket és nem bánhatunk úgy velük, ahogyan mi sem szeretnénk élni és ahogyan nem szeretnénk, ha velünk bánnának, ha mi lennénk ők.
"Az elefántok is emberek." Ezt Anthony Lawrence Elefántsuttogója után már én is így gondolom. Ivan, az egyetlen pedig egy nagyszerű művész, hatalmas lelke van és ragyogó elme. Hogy ember vagy gorilla? Az teljesen mindegy.
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése