Diane Keaton: Játszd újra, Diane

„Tizennégy éves voltam, amikor anyu egy szülői értekezletet követően a kezembe nyomott egy könyvet, amelynek címe: Naplóm. Ez volt a válasza arra, hogy közepes alát szereztem be nyelvtanból. A nehézfejűek közé kerültem, kétnyelvű mexikói lányok, rosszhírű fiúk és hozzám hasonló fellegjárók társaságába. A közös sors összehozott ezekkel a tenyeres-talpas csajokkal, akik a nagy szájammal együtt is a szárnyaik alá vettek. Kedvesek és nagylelkűek voltak, s isteni közönséget szolgáltattak a pofára eséseimhez.”

Nem sokat tudtam Diane Keaton-ról, mikor elkezdtem olvasni a könyvet. Persze láttam már pár filmben, és az Annie Hallt is láttam, ami bevallom nem igazán tetszett (de így a könyv elolvasása után "bennfentes" szemmel azért majd újra megnézem). 

A színésznő életéről viszont semmit nem tudtam, de azért reméltem, hogy majd kapok egy kis ízelítőt a 60-as évekből és szerencsére kaptam is, miszerint Diane Keaton tiniként, olyan frufrut vágatott mint Penelope Tree-nek (angol modell a 60-as években) volt, négy centiméter magasra tupírozta a haját, és miniszoknyát viselt hosszú fehér csizmával. (Ezektől eltekintve sajnos gyorsan túl jutottunk a 60-as éveken.)

Szeretek önéletrajzokat/életrajzokat olvasni, szeretek belesni más emberek életébe, és hálás vagyok, amiért ezek az emberek, úgy mint ahogy Diane Keaton is tette, megengedik, hogy jobban megismerjük őket, elmesélik nekünk az érzéseiket, titkaikat, félelmeiket.

Ezt a könyvet is nagyon szerettem olvasni, jó volt végigkövetni azt, hogy lett egy eleven, kislányból, önbizalomhiánnyal kűzdő ifjú színésznő, majd elismert, magát elfogadni képes, érett és sikeres nő.

Az édesanyjáról, és a vele való kapcsolatáról szóló részeket is érdekes, megható volt olvasni, az édesanyja által készített kollázsok (amelyekről a könyvben képeket is találhatunk) pedig lenyűgözőek voltak.

Mint ahogy sok más dolgot, azt sem tudtam Diane Keatonról, hogy ötvenéves korában fogadta örökbe első gyermekét Dextert a lányát, majd később egy kisfiút is Duke-ot. (Ja és azt is megtudtam, hogy annak idején szerepelt a Hair musicalban is.)

Jó volt olvasni a filmes, forgatási kulisszatitkokról is, így már más szemmel fogom nézni a színésznő filmjeit.

Woody Allent pedig egy teljesen új oldaláról ismerhettem meg Diane szemszögéből. Ebben a könyvben két dilis és meglehetősen bogaras fiatal egymásra találásáról olvashatunk. Korábban olvastam már Mia Farrow életrajzi könyvét is, és abban  teljesen más színben tűnik fel Woody.

Volt, hogy néha egy kicsit kuszának éreztem, furcsa volt az ide-oda ugrálás az időben, túl sok volt a név, de a könyv végére megszoktam ezt a stílust, és így nagyon kellemes olvasmány volt.

Ajánlom a hozzám hasonlóknak, akik szintén nem tudnak sokat Diane Keatonról, a színésznő rajongóinak pedig kötelező! :)

10/10

Zsófi