Andy Weir: A Marsi

„Erre rábasztam. Ez a jól megfontolt véleményem. Rábasztam. Ennek kellett volna lennie életem legnyagyszerűbb két hónapjának, de már a hatodik napon rémálommá vált. 
Fogalmam sincs, ki fogja ezt olvasni egyáltalán. Gondolom, valaki majdcsak megtalálja egyszer. Mondjuk úgy száz év múlva.
Csak a rend kedvéért... Nem haltam meg a 6. solon. A csapat többi tagja nyilvánvalóan azt hitte, és nem is hibáztathatom őket ezért. Talán tartanak majd értem egy nemzeti gyásznapot, a Wikipédia-szócikkemben pedig az fog állni, hogy Mark Watney az egyetlen ember, aki a Marson halt meg.”

A könyv első pár mondata mindent elmond erről a szó szerint is fantasztikus történetről. Megtudhatjuk, hogy ez egy nem mindennapi regény, nem mindennapi történettel. Úgy érezhetjük, ha így folytatódik, akkor talán nem fogjuk tudni letenni sem, amíg végig nem olvastuk. Gondolhatjuk még azt is, hogy Mark Watney esetleg rendelkezik némi humorral, ha a Marson ragadása után a Wikipédia szócikkéről viccelődik. És véleményem szerint mindez igaz volt. Nem mindennapi történet volt, letehetetlen és Mark Watney is hozta a legjobb formáját.

Egy fantasztikusan jó sci-fi volt, régen olvastam már ilyet. Mindenki kíváncsi az ismeretlenre, itt többszörösen kaptunk belőle. Ismeretlen számunkra a Mars, ki ne nézne szét szívesen rajta (még ha némi írói segítséggel is)?

Az űrhajózás témában sem vagyunk profik, és a Nasa kulisszatitkaiba sem láthatunk be. Ebben a könyvben mindezt megtehettük, és mivel tényleg nem vagyok ebben a témában benne, nekem teljesen hitelesek voltak a dolgok. Hitelesek voltak Mark mindenféle szerelései, matematikai számításai, fizikai és kémiai akciói is. Amely dolgoknak részletezése elsőre furcsának tűnt (ezt másoknál is olvastam), de a részletezés által lett hiteles a dolog, mert egy ilyen komoly témájú és mélységű könyvben furcsán hatott volna, ha csak egyszerűen összeeszkábál valamit. A részletezés által jött át Mark profizmusa, és eltökéltsége. Nagyon a szívembe zártam őt, kedveltem a humorát, csodáltam az akaraterejét és kitartását. Szerettem a marsi mindennapjairól olvasni, hogy mivel tölti az idejét, hogyan osztja be az élelmét és hogyan számolja ki a vízszükségletét.

A regény felépítése is jó volt, a más szemszögből, másik oldalról is bemutatott információk még izgalmassabbá tették a könyvet, de erről azt hiszem nem kell többet írnom, mert nem szeretnék semmit elárulni.

Azt viszont elárulom, hogy nem tudtam letenni, mert meg kellett tudnom, hogy mi a történet vége. :)

10/10

Bea