"Mellesleg az élet nagy dolgai soha nem nagy dolgok köntösét öltik magukra. Csendes, hétköznapi pillanatokban érkeznek el - telefonhívás vagy levél formájában -, amikor oda se figyelünk, nincs hozzájuk megoldókulcs, nincs figyelmeztetés, ezért fektethetnek két vállra. Egy életbe telhet, sok-sok évbe, míg az ember elfogadja a dolgok abszurditását: hogy apró és nagy pillanat egymás mellett érkezik el, és az előbbi beépül az utóbbiba."
Lassú folyású, keserédes, szeretettel teli történet, két időszálon. Az egyikben, az 1970-es évek Angliájában, gyerekek a főszereplők, élik a mindennapi, megszokott biztonságos életüket. Két tizenkét éves fiú, James és Byron barátsága, illetve Byron édesanyja Diana áll a történet középpontjában. Egyik reggel történik valami, ami kizökkenti őket a megszokott életükből és lassan mindörökre megváltoztatja, befolyásolja életüket ez az egyetlen pillanat.
A másik szál pedig kb. 40 évvel később az egyik barát felnőttkorát mutatja be. Mindkettő Anglia egy borongós, lápos vidékén játszódik. Mindkét történet tele van feszültséggel és annak ellenére, hogy szerettem olvasni Byron szemszögéből az életüket, szívet melengető volt, ahogyan az édesanyját szerette, és azt akarta, hogy a legjobb legyen neki, mégis éreztem valami sötétet, valami rosszat végig, ezért mihamarabb a könyv végére szerettem volna érni.
Sötét, komor hangulata ellenére szerettem a könyvet. Életünkben rengeteg olyan pillanat van, amiben ha egy kicsit is máshogy történik valami, vagy másként döntünk, akkor teljesen máshogyan alakult volna az életünk, egy teljesen másik életet élnénk. Ezzel a gondolattal szerintem sokan eljátszottunk már, ha akkor........, akkor most..... Ezt juttatta eszembe ez a könyv.
Nem lettem tőle vidám, de örültem, hogy Jim is szeretne más életet élni, talán az életben vannak Jimek, akiknek sikerül, és nem csak a mentális problémákkal küszködő Jimekre gondolok most itt, hanem bármelyikünkre.
10/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése