Ma már tudjuk, hogy közülük sokakat gránát okozta idegsokk ért. A haditörvényszéki tárgyalások rövidek voltak, a vádlottakat nem képviselte senki.
Az általuk elszenvedett igazságtalanság a mai napig nem ismertetett el hivatalosan. Nagy-Britannia kormánya továbbra sem hajlandó posztumusz rehabilitásukra."
Ez a könyv, bár ifjúsági regény, tisztelgés az első világháború katonái előtt. A történetet Thomas Peaceful "meséli el" nekünk. Elmeséli gyerekkorát, bemutatja családját, édesanyját, aki mindig kiáll a gyermekeiért, Charliet, imádott bátyját, megismerhetjük Big Joe-t, Mollyt, Farkas nagymamát, az Ezredest és a "Narancs és citrom"-ot. :) Bár nem volt könnyű életük, egymás iránti szeretetük és összetartásuk segítségével minden nehézséget legyőztek. Boldog kis család voltak, a vidéki Angliában, amikor egyszercsak jött a háború.
Charlie és Thomas bevonult katonának, Thomas még nem volt 16 éves, de a sorozóbizottságot nem is érdekelte ez különösebben, elhitték, hogy már a 17-et is betöltötte. Egymás iránti szeretetük segítette őket a kemény, embertelen kiképzés során, majd a háború borzalmai közepette.
Méltánytalanul sokáig várattam ezt a könyvet az olvasásra váró könyvek között, most már nem is értem miért. Nagyon szeretetreméltó szereplőkkel (egy-két gonosz azért itt is van), családi összetartással, szeretettel és a háború értelmetlenségével találkoztam benne. Szép történet, a maga szomorúságával és az élet igazságtalanságával.
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése