Nagyon szép a borítója ennek a könyvnek, erősen befolyásolt is abban, hogy megszerezzem a könyvtárból.
Nem igazán tudom eldönteni, hogy tetszett-e, vagy nem. A történet alapötlete kedvemre való volt. Annie a megözvegyült, háromgyermekes családanya kiadja szép, párizsi házának szobáit, hogy el tudja tartani a gyerekeit és megtarthassa a házát. Miközben ő maga is problémákkal küszködik, próbálja feldolgozni férje halálát, visszatalálni önmagához, a lakói sem problémamentesek. Sőt!
Valahogy annyira nem tudtam közel kerülni a szereplőkhöz. Illetve csak néha érintettek meg, de leginkább olyanok voltak, mintha idegenek lennének és én egy bizonyos távolságból szemlélném őket. Pedig volt benne sok gyerekszereplő is, de valahogy ők is megmaradtak távolinak, mintha benéznék egy óvoda udvarán és ott zsibong a sok gyerek, elvannak maguknak, de egyik sem szól hozzám. Itt is olyan volt, mintha a gyerekek csak kitöltöttek volna egyfajta hézagot, az ő szerepükből is sokkal többet is ki lehetett volna hozni.
Volt egy-két rész, ahol untam. Mintha nem tudta volna a szerző eldönteni, hogy komolyra írja ezt a könyvet, vagy inkább könnyedre, viccesre. Ha megtalálta volna az egyensúlyt, akkor egy nagyon jó könyv lehetett volna, de nem sikerült neki.
Fordításbeli hiba lehetett, hogy kedves, aranyos, romantikus jelenetekben ritkán használt idegen szavak voltak (3-4 alkalommal figyeltem fel erre), nagyon nem illettek oda.
Ezektől függetlenül nem volt ez rossz könyv, egy nyári délutánon bent a hűvös lakásban (ahogyan én), vagy nyaralás közben a tenger, vagy medence partján mindenképpen elolvasható és végülis kikapcsol, elszórakoztat.
7,5/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése