Budapest, 1896.
A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.
Nagyon sok jó véleményt olvastam a könyvről, ezért gyorsan előjegyeztem a könyvtárban és viszonylag hamar hozzám is került. Imádok lomtalanításkor a kirakott dolgok között kutakodni. A családom többi tagja cikinek tartja, de én árgus szemekkel vadászok olyankor régi dolgokra. Így tettem szert régi, kopott, faragott lócára, felnyitható tetejű hokedlikre, régi képkeretekre, katonaládákra és öreg bőröndökre. A könyv olvasásakor hasonló jó érzés fogott el, mint amikor a régi dolgok között kutakodok, vagy amikor itthon csodálom őket. A régies szavak "meztélláb", a "sifonér", szalmával töltött ágyak, a magasra pakolt dunyhák mind-mind imádott nagymamámat juttatták eszembe, ő használta hasonlóan a szavakat, a hajadonfőtt, a sajtalan, a szoldavíz , a stelázsi, ándungos amiket ő nap, mint nap mondott ma már szállóigévé váltak a családunkban.:)
Ilyen emlékeket, hangulatokat idézett fel bennem ez a könyv, nagyon jó volt a régi, ízes beszédet olvasni, megmosolyogtattak a szegénysorból származó, egyszerű szereplők. Emellett még a történet is izgalmas volt, nem is tudtam nagyon letenni. A szereplők is nagyon szerethetőek voltak, tetszettek a lábjegyzetek is, amiben kicsivel többet megtudhattunk bizonyos nevű és foglalkozású szereplőről, még akkor is, ha több közös vonás nem is volt bennük a könyvbeli alakjukkal. Mégis valamiféle tisztelgés ez a régmúlt emberei iránt, nosztalgia a régi, igazabb életre. Szerettem Ambrózy báró morcos alakját is, mert tudom, hogy sokkal több rejlik a személyiségében, mint amit ebben az első részben láthattunk, és mint amit a 17 éves Hangay Mili látott benne. Kedvencem volt még Terka néni, és Agáta mama is. Kaméleonka is igazán egyedi szereplő volt, kíváncsi vagyok megtudunk-e még valamit róla, el tudnám képzelni... Tóni és a Donnert cirkusz is a szívemhez nőttek.
Hangay Mili minden szeleburdisága, makacssága ellenére is nagyon kedves bájos figura volt, és igazán egyetértettem vele abban, amit Ambrózy báró viselkedéséről gondolt.
Nagyon sok minden jót írhatnék még erről a könyvről, ami a kedvencek közé is kerül, de inkább olvassátok el. :)
Egyetlen hibát tudok felróni Böszörményi Gyulának, az pedig az, hogy nem írta meg és adta ki rögtön a második részt is. :)
10/10
Bea
A meztéllábat nagymamám a mai napig így használja. :)
VálaszTörlésMár viccből mi is így használjuk :) És még vannak ilyen szavaink, de most hirtelen egy sem jut eszembe...:)
Törlésszámomra még a "ridikül" hangzik viccesen. :) de több így hirtelen nem jut eszembe nekem se.
TörlésEzt az ên nagymamám így mondta: Add már ide fiam a "ridikémet" :)
TörlésHa eszedbe jut még ilyen szó, írj csak bátran! :) örülnék neki :)
"Az én Nanókám ezekkel a szavakkal rótt meg engem kiskoromban
VálaszTörlés- Egyelatömlöc a kis hajadat!
Ez valahonnan ismerős :) Mintha az én anyukám is mesélte volna már... :)
TörlésA régi holmik között turkálni a világ egyik legjobb elfoglaltsága. Én a fényképeket imádom, csak azért vagyok mindig szomorú [ahogy a nagyim mondta vala: "lűtt szamár", "miért vagy olyan lűtt szamár" - hogy ez honnan jött neki, nem tudom, hisz nem volt szokásunk szamarakra lődözni], hogy nem mesélik el a rajtuk látható emberek történetét.
VálaszTörlésJa, és kösz a kritikát! :-)
VálaszTörlésNagyon szívesen :) Ezt a "lütt szamár"-t nem hallottam még, de jót mosolyogtam, igazán megérdemli, hogy fennmaradjon. :) Én is szeretem a régi fényképeket, és ha nem is mesélik el a rajtuk lévő emberek történetét, valami mégis átsejlik belőlük, az arcukból, a szemükből, az örökre megállított mozdulataikból... No és vannak emberek, akiknek tehetségük van ahhoz, hogy adjanak nekik történeteket. :) Nem ismer egyet, kedves Gyula? :)
Törlés