Léna önálló fiatal nő, családi állapota független, és ezt nem is hajlandó feladni. Ám vágyik arra, hogy anya legyen. Tervéhez a véletlen egy apát is a rendelkezésére bocsát - Iványi professzort, régi, rettegett egyetemi tanárát, aki feleségével gyermektelenül él. Megállapodásuk világos: semmi gyengéd érzelem, semmi személyes. Az érintkezés egyetlen, közös célja a kívánt terhesség.
Nem írom, hogy képtelen helyzet, inkább csak szélsőséges, nem mindennapi. Mint ahogy nem mindennapiak a szereplők, a karakterek sem. A regény sem mindennapi. Érdekes felépítés, látszólag egyes szereplőknek semmi közük nincs egymáshoz, de aztán a történet egy pontján egy apró... mégis, de úgy, hogy erről nem is tud minden érintett. Egy "narrátor" tolmácsolásában ismerjük meg a történetet, és én végig azon gondolkodtam, hogy "ki" is lehet ő. A Sors, a Lelkiismeret, a Félelem...?
Amikor a kezembe vettem a könyvet, majdnem le is tettem. Valahogy nem volt most kedvem limonádé történetet olvasni egy fiatal lányról és valamikori professzoráról. De mindig adok azért min 3-4 oldal esélyt egy könyvnek, így tettem most is. És milyen jól tettem!! Nagyon tetszett, hamar magába szippantott a stílus, a szereplőket ahogy megismertem, úgy váltak egyre szimpatikusabbá, és azért az is kiderült, hogy miért éppen ők ketten keveredtek ebbe a szituációba. Amiben nem annyira a véletlennek, inkább a sorsnak volt szerepe. És igazából nem is keveredtek, hanem akarták ezt, tiszta szívből. Benyomások, gondolatok, érzések kavarogtak a könyvben, nem voltak benne éles vonalak, mintha pihe-puha tollpihék, vagy a gyermekláncfű pihéi között lebegnénk egy virágos réten. Nagyon élveztem ennek a könyvnek az olvasását, nem volt célom, hogy minél hamarabb elolvassam, persze azért kíváncsi voltam, hová ér a történet, de nem siettem, mert bíztam benne, hogy rosszul nem végződhet. :)
10/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése