Monika Peetz: Keddi nők

„Caroline kalapot viselt, Kiki kislányos fejkendőt, Judith szenvedő arcot, Eva nemtörődöm lófarkat, mint rendesen, Estelle pedig túlméretezett, mondén napszemüveget. Míg rá nem jött, hogy nem lát vele semmit. Ekkor lekapta orráról a divatcikket, és megállapította, hogy nem a sötét üveg volt a bűnös. Azért nem látott semmit, mert nincs körülöttük semmi. Persze a tájon kívül. Mert táj, az volt, rogyásig.”

Sokáig került alulra az aktuális olvasnivalók sorában ez a könyv. Valahogy mindig volt jobban kedvemrevaló, de aztán nem kerülhette el sorsát :). Elolvastam, és megállapítottam, hogy eléggé méltatlanul bántam vele, ugyanis remekül elszórakoztatott. 

1 napló, 5 nő. És egy sorsfordító El Camino. A napló az 5 nő egyikéé, vagyis inkább egyikőjük elhunyt férjéé, aki a zarándoklatáról írta a könyvet, de betegsége miatt félbe kellett hagynia.  Judith úgy gondolja, ha végigjárja férje helyett az El Caminót az segíthet neki feldolgozni a halálát... Az 5 nő 15 éven át minden hónap első keddjén ugyanabban az étteremben találkozik és rendszeresen megosztják egymással életük történéseit, gondjaikat, örömeiket. Minden nyáron elutaznak pár napra közösen. Ezen a nyáron úgy döntenek, hogy mindannyian elkísérik Judithot a zarándoklatra. 

A 30 év körüli designer Kiki, Eva a négygyermekes családanya, Caroline a sikeres ügyvédnő, és idősebb barátnőjük, a luxusban élő Estelle. És a gyászoló özvegy: Judith.  Már útjuk elején kiderül, hogy nincs rendben valami a napló körül...

Semmi komolyat, világrengetőt nem kell várni ettől a könyvtől, nem kell belegondolni egyikőjük hülyeségébe sem, sem Kiki gyerekesnek tűnő viselkedésébe, sem Estelle szerencsétlenkedésébe a kerekes bőrönddel (bár ezen kifejezetten jókat mosolyogtam). Az El Caminóról se várjunk komoly beszámolókat, ha így teszünk, akkor egy könnyed, szórakoztató könyvet fogunk olvasni, amiben azért van némi rejtély, bánat, szomorúság, öröm, szerelem. Együttérezhetünk a keddi nőkkel, akár felismerhetjük magunkat egy-egy vonásukban, tettükben.  Ezúton kérek bocsánatot mégegyszer a "Keddi nők"-től, amiért olyan sokáig várakoztattam őket, hogy elinduljanak az El Caminóra.:)

9/10

Bea