Lawrence Hill: Valaki ismeri a nevemet

„Akkor megkérdezte, miért vagyok ilyen fekete, mire megkérdeztem, vajon ő miért ilyen fehér. Akkor azt felelte, így született. Én szintúgy, válaszoltam. 

- Látom, hogy biztosan nagyon szép voltál, hiába vagy olyan nagyon sötét -  mondta.

- Te pedig szebb volnál, ha néha sütne is a nap Londonban. - feleltem.”

„Jöjjön aminek jönnie kell, de engem nem fognak még egyszer rábeszélni, hogy betegyem a lábam egy anglikán templomba. Ha már Istent kell dicsőíteni, akkor csakis a brichtowni vagy freetowni baptistákhoz vagyok hajlandó elmenni. Ott legalább táncolnak, amikor Jézust dicsérik, és elég hangosan énekelnek ahhoz, hogy ébren tartsák az ilyen félholtakat is, mint én.”

Amióta Aminata Diallót gyermekkorában elrabolták Afrikából, hogy rabszolgaként Dél-Karolinában dolgozzon, csak a szabadulására  tud gondolni, és arra, hogy miként juthatna vissza szülőfalujába. Először egy ültetvényre kerül, ahol az indigót ellenőrző kereskedő felismeri a fiatal lány páratlan intelligenciáját. Később, már felnőtt nőként, férjétől és gyermekétől elszakadva a függetlenségi háború káoszában találja magát. Manhattanben Aminata segít megírni a "Négerek könyvét", amely azon feketék nevét tartalmazza, akiknek az angol király szabad elvonulást ígért Új-Skóciába. Amikor a brit abolicionisták új "kalandokat keresve eljutnak Sierrra Leonéba, Aminata közreműködik abban, hogy ezerkétszáz új-skóciai fekete költözhessen vissza Afrikába. Aminata tevékenysége végül felnyitja a brit közvélemény szemét, ami nagyban elősegíti a felszabadítási törekvéseket.

Ez a magával ragadó történet egy figyelemre méltó asszony életéről hat évtizedet és három kontinenst ölel át, felelevenítve a történelem egy kegyetlen fejezetét.

Egy Amerikába tartó rabszolga szállító hajó

Nagyon megható és megrázó volt Aminata története, aki a sok megpróbáltatás, kegyetlenség után is képes volt felállni, és menni tovább egy jobb világ felé. Olvastam már pár könyvet, amiben a rabszolgaság állt a történet középpontjában, de még egyikben sem követhettem így teljesen végig egy emberi sorsot.

Aminata elbeszélésének köszönhetően betekintést kapunk a törzsi Afrika világába, mindennapjaiba, megismerhetjük boldog, kiegyensúlyozott gyermekkorát és a szüleit, akiknek emléke nagyon sokat segítette őt hosszú utazása során. Aztán látjuk azt is amikor az emberkereskedők elragadják, és keresztül hurcolják fél Afrikán, aztán eladják, így kerül Aminata egy Amerikába tartó rabszolga hajóra. 

Aminata pozítív világszemlélete, erős személyisége segítí őt abban, hogy legyen ereje átélni a kegyetlenségeket. 

A regény finoman át volt a szőve a kor történelmével, megismerhettük a rabszolgatartó Amerikát, és beleláthattunk a függetlenségi háború eseményeibe is.

Elkeserítő volt, hogy Aminata és a többi felszabadított rabszolga hiába bízott újból és újból a britekben, végül mégsem kapták meg azt, amit ígértek nekik, a szabadságot, függetlenséget.

A könyv végére Aminatával visszautazunk a szülőföldjére Afrikába, és immáron újra, szabad emberként szembesül az ott még mindig folyó rabszolgakereskedelemmel. 

Végül rendkívüli életútja végén, ő maga is nagy szerepet vállal a rabszolgaság eltörléséért folyó harcban. 

Csodáltam Aminatát az erejéért, és a méltóságáért, amivel az élet által rá mért csapásokat fogadta, és elborzasztott az, hogy az emberek milyen kegyetelenségeket voltak képesek az idők során más emberekkel szemben elkövetni.

Indigó ültetvény

Charleston 

Élet az ültetvényen

Erőd a Bance szigeten

Vissza Afrikába - Sierra Leone

10/10

Zsófi