„- Végül is nem mentem hozzá – mondta, hogy vigasztalja. - Bár neki aztán volt mit aprítani a tejecskébe! A Brit Birodalom harmadik leggazdagabb embere volt. Apropó, van pénzed?
- Nem annyi mint neked.
- Na lám... Akkor mit tudnál adni, ami nekem nincs?
- Szerelmet.
- Szerelmet?”
„-Azt hiszed, hogy én majd elájulok a gyönyörűségtől, ha egy éjszakai bárban ücsörgök egy pohár fröccsel a kezemben? Akkor inkább alszom egyet, és színeseket álmodom.”
F. Scott Fitzgerald mind a kilenc elbeszélésben hitelesen, sebészi pontossággal ábrázolja az akkori évek légkörét Amerikában, és arra mutat rá, hogy csak a pénz, a gazdagság, a luxusautó, a külvárosi nyaraló távolról sem elég, ha az embernek nincs lelke és szíve. Mert azokra, akiket szeretünk – mondja Fitzgerald – ennél többet kell áldozni.
 |
| Az író és felesége, Zelda |
Tetszett mind a kilenc elbeszélés, de azért megvannak a kedvenceim. A legtöbb novella nagyon jól visszaadta a 20-as évek hangulatát, magam előtt láttam a hatalmas gyémántokat, csillogó gyöngysorokat. De persze azért ezek a történetek sokkal többről szóltak csillogó ékszereknél.
Fitzgerald szereplői nagyon eleven és élethű figurák. Akik képesek bolondulásig szerelmesnek lenni, és küzdeni azért, amit meg akarnak szerezni. Attól függetlenül, hogy önzők voltak (tisztelet a kivételnek) nagyon megkedveltem az összes történet főhősnőjét. A könyv utószavában olvashatjuk, hogy Fitzgerald a feleségéről, Zeldáról mintázta őket. Hát viharos szerelem lehetett az övék. :)
A kedvenc történetem a Rags Martin-Jones és a walesi herceg volt. Elképesztő kis dög volt ez a Rags Martin-Jones. :)
Nagyon tetszett még a Babazsúr és a Gretchen negyven pillanata is.
Aki szereti a húszas évek Amerikáját, az mindenképpen olvassa el! :)
9/10
Zsófi
Köszi az ajánlást, ez kell!
VálaszTörlésNagyon szívesen! :) :)
Törlés