Az első dolog ami eszembe jutott a könyvel kapcsolatban amikor a végére értem az volt, hogy végre vége! Nem vagyok egy olyan fajta, aki mindenképpen végig olvas egy könyvet, ha már elkezdtem (régen olyan voltam, de rájöttem, hogy túl sok a jó könyv ami még rám vár), szóval igazából nem is tudom, miért olvastam végig ezt a könyvet. (talán valami furcsa önkínzás lehetett?)
Amerika. 60-as évek. Szerelem. Társadalmi és politikai témákban bővelkedő, sokrétegű regény. Ezekkel a jól csengő szavakkal, témákkal húztak engem csőbe.
Amit vártam: a hatvanas évek sokszínű Amerikáját, virágos, hosszú ruhákat, zenét, marihuána-füstbe burkolózó, tűz körül táncoló hippiket virággal a hajukban, megint egy kis zenét, a fesztiválokat, a vietnámi háborút, a vietnámi háború-ellenes tüntetéseket és két fiatal szerelmét.
Lehet, hogy túl nagy elvárásokkal, már kész elképzelésekkel kezdtem el olvasni ezt a történetet, de egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam. Nem is tudom, hogy kaptam-e egyáltalán valamit?
Ez a könyv nem egy szerelmes, romantikus történet. A könyv középpontjában a szenvedés áll, kérdéseinkre, a szereplők döntéseinek miértjére nem kapunk válaszokat.
A könyv főszereplője, David őrülten szereti Jadet. Jade szerintem már közel sem szereti ennyire őrülten, szenvedélyesen őt.
Olvasás közben nagyon sokáig vártam, reménykedtem abban, hogy majd David visszaemlékezése alapján visszatekinthetünk a múltba, megismerhetjük a kapcsolatuk kezdetét, és alaposabban megismerhetjük a Butterfield család tagjait. Hát, ez sajnos nem történt meg.
David nem igazán enged be minket a világába, persze sok mindent megosztott velünk (legfőképp a szenvedését), de ez nekem nem volt elég.
A Butterfield családot sem sikerült igazán olyannak látnom, amilyennek David látta őket, szabadnak, varázslatosnak, számomra szánalmas figurák voltak. De lehet, hogy ez volt az író célja.
Jaderől nem igazán tudok sok mindent írni, nem került hozzám közel (igazából senki nem került hozzám közel). Nem tudtam eldönteni, hogy mit érez, és hogy mit miért tett.
A könyv történetéről annyit, hogy néha volt ahol meglepődtem, de az eseményeket előrelendítő, nagy történések nekem túlságosan erőltetettek, valóságtól elrugaszkodottak voltak.
6/10
Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése