Szeretem a tipikus angolságát, szeretem ahogyan ír, egyszerűen, mégis nagyon jó élmény olvasni, annyira jól fűzi a szavakat egymás után, hogy nem találok benne unalmas részt, még a tájleírások is szépek és egy bútor leírását is érdekessé teszi. Ahogyan azt a hétköznapi semmiséget is egy külön eseménnyé teszi pl. hogy valaki hogyan sétál le a lépcsőn.:)
A történetei elején még nem sejtünk semmit általában, egyáltalán nem tudni, hová „fajulnak” az események, sokszor még az sem eldönthető, hogy ki is a főszereplő, aztán néha enged valamit gyanítanunk, hogy aztán a végére azt mondhassuk, a szemünket forgatva vagy éppen nevetve: Te jó ég, ez a pasas nem normális!! :) Mert még akkor is meghökkent valamivel, amikor már azt hiszed mindent tudsz. Sajnálom, hogy magyarul nem túl sok könyve jelent meg.
Egy tipikusan angol idézet:
„...nem tudom észrevették-e – nálunk Angliában a komornyik nem viselhet szemüveget, s ami azt illeti bajuszt sem. Ez megszeghetetlen aranyszabály, és igen értelmes dolog, habár nem tudom mi rejlik mögötte. Talán ha bajuszt hord, nagyon is úri formájú volna, szemüveggel meg amerikaias, akkor igazán nem tudom, hova jutna ez az ország.”
Tájleírás Roald Dahl módra:
„Be szép a táj, gondolta; milyen jó, hogy megint egyszer nyár lesz. Legszebb a kankalin. No és a galagonya. Fehér és rózsaszín és vörös robbanásokban szökött az égnek a galagonya a sövények mentén, alattuk meg kicsiny bokrokban lapult a kankalin, és gyönyörű volt, gyönyörű.”
Az időjárásról:
„Fényes, meleg nap virradt ránk, amilyen időnként beköszönt tél derekán, tartós eső után – meglepően ragyog a nap, és szellő sem rezdül. Szépek voltak a csupasz fák a napon, az ágakról még csepegett a víz, a tócsák gyémántfénnyel ragyogtak, az égen apró felhőfoszlányok.
Gyönyörű idő!
Igen, csakugyan gyönyörű idő!
Alig is beszéltünk többet az egész séta folyamán.”
10/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése