Mr. Nice könyv kontra film

Igaz, hogy Anyával együtt vezetjük ezt a blogot, de néha azért helyet adunk, na jó bátorítjuk, a család férfi tagjait, hogy ők is nyílvánítsanak véleményt az általuk olvasott könyvekről, filmekről.

Így ezt a bejegyzést Apa írta :)

„Az a helyzet, hogy én sosem akartam drogkereskedő lenni. Nem is vagyok rá büszke. De a díler igazából egy olyan ember, aki több cuccot vesz, mint amennyit elszív, és szégyellem magam, de én megpróbáltam mindet elszívni. De egyszerűen kurva sok volt.”

A legszerethetőbb drogcsempész. Tömören. Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, úgy voltam, vele, hogy ajánlani fogom elolvasásra. Aztán nem egészen a felénél ez a véleményem gyökeresen megváltozott. Amilyen érdekesen indult, olyan egyhangúvá vált. 2 verzió lehetséges: 

1. egy drogdíler élete nem csak játék és mese, ezáltal dögunalom, és az utazáson kívül nem is szól másról. 

2. amennyiben nem így van, hát akkor nem igazán sikerült a szerzőnek izgalmasan megfogalmaznia  az életéről szóló könyvet. 

Ami tény: Howard Marks alias Mr. Nice, a világ legkeresetteb és egyik legnagyobb marihuána csempésze volt. Tonnaszámra csempészte világ legjobb minőségű hasis rúdjait. A könyv számomra leginkább a rengeteg utazásról szól. Ez persze érthető. Ez egy ilyen üzlet. Ha nem is lebilincselően izgalmasan, de azért megtudhatjuk azokat a furmányos trükköket, amelyeket kiagyalt, hogy sikerüljön a közel keletről „importálnia” a „csokit”. Úgy gondolom ezek azok a pontok, ahol a filmben viszont lehetett volna valami erőset, csavarosat, izgalmasat alkotni. Bár a főszereplő személye kiváló választás volt, a rendezőnek sajnos nem sikerült még csak megközelítőt sem alkotni Mr. Nice társadalomra gyakorolt hatásást illetően. Más megközelítést alkalmazott. Amit a könyvben már túlontúl részletesen és unalmasan leír az utazásairól, azokról a filmben nincs semmi. Vannak persze változtatások, is, amiket egyáltalán nem értek, hogy mi szükség volt rá, de ettől nem lett jobb a film mint a könyv. Amit még a filmből nagyon hiányoltam, az a zene. 60-70-es években járunk. Azért ekkor született egy két örök érvényű darab. És semmi. Bosszantó. Asszem elég jól sikerült lehúznom mind a könyvet, mind pedig a filmet. Úgyhogy személyes tanácsom a következő: Mindenképpen olvasd el a könyvet és nézd meg a filmet, amennyiben.....

Howard Marks: Mr. Nice