A történet a mostanában oly divatos két szálon fut, a jelen és a múlt váltakozik benne. Roberta, aki az Régi és Új könyvesboltban dolgozik gyűjti azokat a képeslapokat, levélkéket, amiket a régi könyvekben talál. Egyik nap édesapja bevisz egy bőröndöt, ami a nagymamájáé volt és Roberta talál benne egy levelet, amit a nagymamájának címeztek a II. világháború idején.
Nem barátkoztam meg ezzel a könyvvel. Illetve Roberta nekem nem lett szimpatikus, a jelenben játszódó történetet elég gyengének találtam, voltak benne dolgok, amiket nem is értettem teljesen. Mintha a múltban játszódó történetnek szüksége lett volna egy keretre, és a jelen történései ezért lettek megírva.
Dorothea története viszont tetszett, légies volt, mint egy finom régi csipketerítő. A gyermekre vágyó és a gyermekért mindent feladó, a világtól, az emberektől elvonultan élő Dorothyt meg tudtam érteni. A szerelmes Dorothyval együtt éreztem, szurkoltam neki és a fiatal Jan Pietrykowsky lengyel pilótának. A könyv végére értelmet nyer nekünk, olvasóknak a könyv elején talált levél tartalma, de ha mélyen belegondolok, nem tudom elképzelni, hogy mindezt Roberta is megtudta. Legalábbis a könyv ilyen téren nem volt nekem kielégítő.
8/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése