Stevens kirándulása elbeszélésével párhuzamosan visszautazik a múltjába, és felidézi mindennapi életét a harmincas évekbeli főúri házban, Lord Darlington felelőtlen politikai kalandorságát – de mindenekelőtt saját kapcsolatát Miss Kentonnal, melynek természetét sok év után tisztázta magában.
A könyvet, Stevens a főkomornyik szemszögéből olvashatjuk, ami nekem azért is tetszett, mert beleshettünk az angol házvezetőnők, inasok, szobalányok világába. Jó volt ezekről az emberekről olvasni, hisz annyi könyvben találkoztunk már velük, de most egy kicsit megismerhettünk, az hogy hogy élnek és gondolkoznak ők.
Persze nem csak erről szólt a könyv. Számomra Stevens munkájához, munkaadójához való viszonya nagyon elgondolkodtató volt. Egyrészt elképesztő volt az odaadása, amivel a munkáját végezte, másrészt egy kicsit furcsa volt, hogy ennyire a munkájának élt és szinte nem is volt saját élete. És mint a könyvvégi összegzésből kiderül, lehet, hogy Lord Darlington meg sem érdemelte ezt az odaadást. Szerintem Stevens igenis odakerülhet a könyvben általa oly nagyra becsült, és elismert főkomornyikok és apja közé, mert ő is nagy méltósággal végezte a munkáját.
Miss Kenton és Stevens kapcsolata, szembenállása is nagyon érdekes volt. Miss Kenton nem volt rest kimutatni az érzéseit, míg ezzel szemben Stevens ezt sosem tette (egészen a könyv végéig).
Jó volt olvasni Stevens utazásáról is, megismerni Anglia szép vidékeit.
Amin még jót mosolyogtam a könyvben, amikor Lord Darlington arra a kényes, és közel sem egyszerű feladatra (ami egyébként az ő dolga lett volna) kérte meg Stevenst, hogy világosítsa fel a nősülni készülő keresztfiát, elképesztő, hogy milyen feladatokat kell egy főkomornyiknak bevennie a munkakörébe.
9/10
Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése