Többször találkoztam már a könyvtárban ezzel könyvvel, de a szimpatikus borító ellenére mindig visszatettem a polcra. Azt hiszem jó is volt ez, mert így először az „Akit elhagytál" című könyve került a kezembe, és az annyira tetszett, hogy megbocsátottam az írónőnek ezt a számomra kicsivel gyengébb könyvet. Bár nem a könyvvel, a történettel volt igazából problémám.
A könyv két részre tagolódik. Az első rész az 1950-es évek Angliájában játszódik, egy Merham nevű tengerparti városkában, a másik rész úgy nagyjából 50 évvel később ugyanitt. Az első rész nagyon tetszett. Az írónőre jellemző stílus nekem az impresszionista festményeket juttatja eszembe. Mintha nem lett volna éles, szilárd körvonala egyetlen szereplőnek sem, mintha az lett volna a célja, hogy azt érezzük meg, amit ők éreznek, úgy, mintha mi is ott lennénk Merhamban, vagy érezzük magunkat Lottienak és Guynak, a kibontakozó majd elemésztő szerelmük részesének.
De éppen így az art deco stílusban épült tengerparti ház lakói is mintha egy színes, megfoghatatlan kép szereplői lennének. Ez az 50-es években különlegesnek, újnak számító tengerparti ház mindkét rész központi témája lett, mondhatnám a ház a regény főszereplője. A kisváros lakói is csak érintőlegesen itt-ott megjelentek, maga a kisváros is teljes szépségében pompázott képzeletemben, hála az írónak. Aztán amikor teljesen felfokozta a hangulatot, minden a tetőfokára ért, események, érzelmek, akkor megszakadt a történet. Kezdődött a könyv második része.
Nem volt az rossz, egész jó kis történet kerekedett végülis ki belőle, de nem ért nyomába az első résznek. Lapozgattam, hogy most ez ki lehet, és miért van itt, sejtettem, hogy bizonyos szereplők az első részből vannak, de ezeket meghagyta a találgatás szintjén nagyon sokáig, majd néha már visszautalt az első részre, úgyhogy végül szép lassan megtudtam az első rész történetének kibontakozását, miközben ebben a részben új emberek, új események, új szerelmek léptek színre.
A végére azért elkelt egy papírzsepi, ezt mindenképpen köszönöm az írónak, hogy itt valamit jóvátett abból, hogy szinte a közepén megszakította a történetet. A második részben sem hozta vissza nagyon a régi szereplőket, mellékszereplők lettek. Egy-két dolog nekem hiányos maradt, nem kaptam magyarázatot mindenre, nem tudtam, hogy az miért történt úgy, ahogy, pedig a képzelőerőm nem mondható gyengének.:)
Egészében azért nem volt rossz, nem csalódtam az írónőben, de örülök, hogy nem ezt a könyvet olvastam tőle először. Aki szereti őt, mindenképpen ajánlom elolvasásra.
7/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése